Ezzel a betegséggel lesz valaha párkapcsolatom, vagy mondjak le róla?

Egy másik mentális betegnél nem lesz kizáró ok. Szóval próbálkozz, mert van esély, hogy így is találsz hozzádillőt! Még ha picike is ez az esély... de amíg van, addig ne add fel! 🙂

Pszichiáterednél/pszichológusodnál/kezelőorvosod szerintem rákérdezhetsz, hogy ő hogyan látja a helyzetedet, tud-e esetleg csoportot, ahol ismerkedhetnél. Szóval szakember jobban átlátja mik a lehetőségeid, mint mi, látatlanban.

16 évig éltem egy mentális beteggel. Az ellenségemnek sem kívánom.

Sajnálom őket, de a velük élő embereket is megbetegítik. Nekem évek kellettek ahhoz hogy egyenesbe jöjjek utána.

Mentális betegként mondom,ha kezelve van a betegség igenis lehet velünk élni .Addig van baj,míg felnem ismerik a betegséget.Ha diagnosztizálták és kezelve van,onnantól semmi baj nincs.Gyerekekkel dolgozom és boldog házasságban élek

Nem rémálom egy ilyen beteg mellett az élet,nyugodj meg

Ha nagyon megfogna a lány és kiderülne ez egyáltalán nem zavarna. Mindenkinek van valami betegsége, együtt mindenen könyebb átmenni.

F/23

4-es

Addig nem is volt rémálom amíg a párom ki nem találta hogy neki nincs szüksége ezekre a gyógyszerekre.

A baj ott kezdődött amikor azt mondta hogy a gyógyszer letompítja, visszafogja. Ez bipoláris betegnél volt a mániás periódusban. Olyankor pokollá tette mindenki életét. Ez minden mániás periódusban így történt, csak a depressziós fázisban kezdett megint gyógyszerezni. Ez a gondolkodás jellemző az ilyen betegekre. Több ilyent ismertem akik hasonló okok miatt önkényesen hagyták abba a gyógyszert.

Ha valaki mentális betegként rendesen szedi az orvos által beállított gyógyszerét akkor tünetmentesen tud leélni akár egy életet is.

Lányként így is találsz olyat, aki elvisel... Már lassan azt gondolom, hogy sok férfitársaimnak mindegy, csak nőnemű legyen.

Férfiként nagyon-nagyon jól kell kinézned, hogy bármilyen betegséget ellensúlyozz.