Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Felszínesség az alapján szelektálni, hogy mit ért már el valaki?
Ítélkezés előtt leírnám, hogy mire gondolok pontosan. Eddig minden párom elsőre céltudatos embernek tűnt, aki tudja mit akar, nagy terveik voltak. Ez nekem nagyon vonzó, ilyen ember mellett tudom csak elképzelni magam.
De ahogy telt az idő kiderült, hogy igazából nem nagyon haladnak sehová. Én persze megértő voltam mindig, rengeteg támogatást kaptak tőlem, segítettem őket mindenben ami ahhoz kellett, hogy elérjék a céljaikat. Csak ez meg főleg a kapcsolattól vett el időt és energiát a részükről. Amivel nem lett volna baj mert dolgozzon csak mindenki a saját céljaiért is. De így, hogy ennek ellenére sem haladtak a célok felé én elpazaroltnak éreztem ezeket az áldozatokat. Ilyenek pl hogy nem megyünk akkor együtt nyaralni mert ő autót szeretne venni. Teljesen rendben van, csak közben teltek a hónapok és egy forintja nem volt félrerakva autóra. Vagy nem költözünk még össze mert otthagyja ezt az egyetemet mert nem tudja megcsinálni, jelentkezik egy másikra. Majd 1 év után otthagyja azt is. Én tényleg minden támogatást próbáltam megadni, mindig próbáltam megértő lenni. Vagy pont ezt rontom el, hogy túl sokat engedek?
Lehet, hogy nem tűnik olyan nagy problémának, de nekem frusztráló és rosszul esik olyan ember mellett lenni, aki nem halad sehová annak ellenére sem, hogy annyira hiszek benne és annyi mindennel támogatom. Nem hiszem, hogy tudnék mondjuk családot alapítani hasonló emberrel. És ahogy teltek a hónapok vagy az évek mindig rájöttem, hogy igazából nincsenek is meg azok az adottságaik amik kellenének a céljaikhoz. Csak egy csomó számukra irreálisan nagy cél. És ilyenkor elkezdem azt érezni, hogy egy gyerekkel vagyok együtt. Sokszor feladják, érdektelenek lesznek a legkisebb kudarc után is és még a kifogásokat is gyártják. Vagy a másik véglet amikor nem tudják bevallani maguknak, hogy nem megy, és inkább a kapcsolattal nem foglalkoznak mert akkor is kell nekik az a dolog. Aztán persze nem sikerül így sem és a kapcsolatnak is lőttek.
Nem gondolom magam valami hú de nagy szuperhősnek, mégis el tudtam érni amit akartam. Világ életemben gyűlöltem például tanulni (a mai oktatási rendszerben nem csoda), mégis amikor kellett odatettem magam és sikerült amit akartam. Kapcsolat mellett is. Nagy elvárás ha hasonló embert szeretnék? Hogyan szelektáljam az ilyet ismerkedésnél? Felszínesnek érzem magam ha az alapján választok, hogy mennyire tudta eddig elérni a céljait.
válasza:Az, hogy ki milyen ember, a tettei mutatják meg, a szavai csak azt, hogy milyennek akarja láttatni magát. Közhely, de nagyon igaz.
Tehát nem felszínesség az alapján szelektálni, hogy ki mit ért el, mert az mutatja meg, hogy milyen valójában. Sőt, valójában eredményesen csak így lehet. Hiába akar valaki jó orvos lenni, ha még az egyetemet sem kezdte el, csak beszél róla. De ide behelyettesíthető más szakma, más cél is.
válasza:Ha nagyon akarjuk, akkor ráhúzhatjuk a felszínesség szót, de szerintem felesleges. A felszínesség inkább a külsőségeket takarja.
Ha nagyon magadra akarsz húzni valamit, akkor talán még az érdekemberség jöhetne szóba, mert bizonyos célok, céltudatosságok miatt voltál részben velük. De, még ez is erős.
(Szerintem szimplán többet vártál el ezektől a kapcsolatoktól, mint amit adtak. Nem ismerlek, nem látok rád, csak a te történeted láttam, de ugye ez lehet elég kettős. Én pl. csúsztam egyetemen, de erős szakon voltam, míg az akkori barátnőm egy teljesen felesleges és könnyű OKJ-t csinált és hisztizett, hogy nincs rá időm. Később ismerkedtem egy infós csajjal is, ő megértette, hogy miért nincs időm néha.
Az viszont nagyon jó, hogy hozzád hasonló embert akarsz. Kérdés az, hogy te mit értél el és az alapján keress. Sok sikert!)
válasza: válasza:Ez nálam is alap. Legyenek céljai, nekem is vannak, dolgozom érte, hogy elérjem, a páromtól is ugyanezt várom el. Miért gondolom, hogy ez alap? Mert ha összekötjük az életünket, lesznek majd közös céljaink, amikért együtt kell dolgoznunk, csak úgy sikerülhet. Ha a sajátjaiért sem képes megdolgozni, akkor a közösek terhe is rám maradna majd.
És nálam az sem opció, amit te mondasz, hogy mindenben segíted őket. Én ilyet egyetlen egyszer csináltam, és amikor a srác elérte a célját, egyszerűen kidobott. Soha többet, intézze a saját életét. Aprósagokban persze ott vagyok, ha tudom, kicsit könnyebbé teszem az életét. De az ő céljaiért én nem hozok még egyszer áldozatot, az tuti.
válasza: válasza:Én azt gondolom, hogy egy párkapcsolatnak nem csak a támogatás a feladata, de sok esetben a célok újragondolásra, kidolgozása és megvalósításának elősegítése is az.
Pl. akar egy új autót. Tök jó, támogatom. Hogyan szeretné elérni? Mi a terve rá? Mennyit tesz ezért? Már a kérdések megválaszolásából és a valós tettekből látszik néhány hónap után, hogy csak hangzatos szavak, vágyakozás a célja, vagy valóban tesz is érte. A legnagyobb problémának azt látom, hogy egy kapcsolatban az egyéni célokon túl bizony képbe kerülnek a közös célok is, amit nehezen kezel egy pár, ha más a hozzáállásuk. Pl. szeretnénk elmenni nyaralni, amiért én minden filléremet félreteszem év közben, a másik meg szórakozni jár és eltapsolja az utolsó fillért is. Így a közös cél már nem is közös cél és a kapcsolat egy idő után haldokolni kezd.
Vagy csak úgy tudunk nyaralni menni, ha az egyéni célomat a közös cél alá rendelem. Ezeket roppant nehéz úgy kezelni, hogyha a két fél ennyire máshogy áll a világ dolgaihoz és ugyanakkor baromi egyszerű, ha a két félnek hasonló a látásmódja.
válasza: válasza:Nem is azzal van tulajdonképpen problémám, hogy nem tudják elérni a céljaikat, hanem azzal, hogy ez mindig a kapcsolat rovására megy. Egyrészt azért, mert tényleg semmi időt nem szánnak a kapcsolatra ezek miatt, és mindig nekem kell emiatt többet beletenni. Amit valahol megértek, de én is leérettségiztem, lediplomáztam, 12 óráztam, 2 cégnek dolgoztam egyszerre úgy, hogy mindig szakítottam időt a páromra is. És rosszul esik, hogy ezt soha nem kaptam vissza.
Meg a másik, hogy valahogy zavarta őket az is, hogy én viszont haladtam. Valahogy elkezdtek szinte megutálni azért, mert nekem sinen volt az életem. Úgy éreztem, hogy nem tudnak örülni az én sikereimnek, mindig próbálták valahogy kimagyarázni, hogy ezek nem is nagy dolgok. Inkább ez az ami zavar és ez az ami mindig tönkretette a kapcsolatot is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!