Lehet, hogy ez lenne a nők számára vonzó, amit férfiként "bunkóságnak" látunk?

Ez is sántít még.

Inkább azt mondanám, hogy az olyan önálló férfiakat tartják vonzónak akik nem pincsi kutyaként rohangálnak utánuk.

Egyértelműen kifejezik az érdeklődésüket (nem célozgatnak arra apellálva, hogy majd a nő lép), de nem teszik magukat függővé.

Nőként úgy gondolom, hogy egy egészséges önbecsüléssel és célokkal rendelkező felnőtt nőnek ez nem jön be. Aki ehhez szokott gyerekkorától, annak esetleg igen, de ott valószínűleg később lesznek problémák a kapcsolatban.

Én akkor tervezek egy férfival bármit is, ha azt látom, hogy ő is tervez velem. Ha a második, harmadik randin is csak a külsőségeket dicséri meg és napokig "elfelejt" keresni, az számomra azt jelenti, hogy nem érdeklem eléggé, vagy egy érzelmi analfabéta. Egyik esetben sem töröm magam tovább, hogy azért is ráerőltessem magam. Én sem vagyok egy jégkirálynő, aki jutalomfalatként osztogatja az érzelmeket, tehát még rövidtávra sem szeretnék ilyen férfit.

A kérdéseddel az a gond, hogy egy olyan helyre írtad ki, ahol óriási önérzettel rendelkező lányok, folyamatosan idealizált nőkről írnak. Természetesen a nők egy részének nem ez jön be és ezt tartják itt az átlagnak. A valóság persze más, mert ott rengeteg nő bukik erre és nem véletlenül látod ezt a környezetedben: Te nem elfogultan, nemi alapon szemléled a dolgot, mint ahogy az itteni női válaszolók többsége.

És igen, a bunkóság ezen árnyalata elég sokszor nyerő szokott lenni.