Itt miért csak ilyen pasik vannak?

Sokan vannak itt, akik normálisak, de én pl nem szoktam már itt beszélgetni. Válaszolgatok a kérdésekre, mert jó stresszoldó, és reménykedem, hogy segítek másoknak, de ennyi.

A reményvesztettek viszont mindenkire ráírnak, aki nő lehet. Ezért találkozol csak velük.

Tehát a normálatlanok keresik a kontaktot, a normálisak viszont alig. Szerintem ez a helyzet.

26f

Mert ennyi van bennünk. A férfiakat a nők

( vagyis a punci) hozza egyenesbe. Akik itt irogatnak azoknak nincs ezért ilyenek. Mivel nincs csajuk elkeseredettek, mivel elkeseredettek ezért nem beszél velük csaj. Ez a szép benne! A 22-es csapdája , a kör bezárul. Pedig szerintem nagyon sok normális elviselhető srác van köztük akik ha kapcsolatban lennének jó társak lehetnének. De mivel nincs ezért kretének....

Ha lennének nők, akikkel tudnék élőben is beszélgetni legalább, és nem lennék ilyen ki...ottul és k...ára gátlásos, akkor mindjárt jobb kedvem lenne.

De tettem már fel például vicces, legalábbis számomra vicces kérdéseket is ebben a rovatban, csak arra meg a nők marhára nem voltak vevők, amit mondjuk részben értek is. Írtam már ki meghökkentő és a többséget megbotránkoztató kérdéseket is.

Kérdező, gyere el hozzám, beszélgessünk, és mindjárt jobb kedvem lesz!

Jellemzően a magabiztos és életvidám pasik innét pár nap után lelépnek, mert annyira negatív és lehúzó a légkör, hogy megunják. Plusz a leghasználhatóbb férfiválaszok rendszeresen le vannak pontozva, mert az oldal kemény magja egy olyan női közösség, amely minden lepontoz, ami akárcsak egy nőről is negatív. Ez egy ideig vicces, aztán unalmas.

De tényleg: Mit keressen itt egy magabiztos és életvidám pasi? Hogy megkeseredett nőktől minden nap megkapja, hogy ő lúzer, csak mert ezeknek a nőknek nem tetsző választ mertek írni?

Ettől függetlenül biztos van pár. Alapvetően én is vidám vagyok, még akkor is, ha vannak problémáim. Panaszkodni nem szeretek. A halál persze érdekel, mint valamilyen szinten minden embert, de nem akarom magam felakasztani vagy ilyesmi, szóval nem negatív értelemben.

Az önbizalmam a hangulatomtól függ. Még most építem az életem, az egzisztenciám, dolgozom és csinálom a sulit. Értelemszerűen, ha elértem a céljaimat, akkor megdob, de amíg küzdök értük, néha elbizonytalanodom.

Amúgy egyszer megpróbálhatnád magad előadni srácnak, mert a női felhozatal sem színvonalasabb. Beszéltem már pár lánnyal. Soha nem én írtam másra, hanem a válaszaim vagy kérdéseim alapján rám. 1-2 lánnyal lett netes laza, a többiek folyamatosan panaszkodtak mindenről. Mind nagyjából ugyanazt a sablonszöveget adta elő, hogy nem kell senkinek, nekik milyen rossz, ők mennyit szenvednek, ők milyen jók és hasonlók. Szerinted, velük mennyire lehetett vidáman bármiről is beszélgetni? :D

Elsősorban azok vannak itt akiknek valamilyen problémájuk van. Másrészt név nélkül jó kiadni a fájdalmat.

Élőben nem szoktam a halálvágyamról beszélni.

Persze a legjobb az lenne ha megdöglenék, utána már biztos nem a halálon járna az eszem...

Amúgy nem értem mi ezen olyan meglepő, manapság nem éri meg férfinak születni, csak akkor ha a szerencsés 20-30%-ba születik az ember. Akkor jóval kisebb az esélye, hogy lelkileg megnyomorítják.

Ez persze nem zavarna ha az öngyilkosság olyan könnyű lenne...

29F