A nőknél sikeres férfiaknak nem lehet, hogy csupán szerencséjük volt?

Nem a szerencsén múlik, hanem rajtad.

Nyilván van abban igazság, hogy aki több nő között van, annak több a lehetsősége is és fordítva. Viszont ami szerintem többet számít, az a személyiség meg, hogy mit tud kihozni a helyzetből vagy mennyire ragadja meg a lehetőségeket, mert hiába vagy 300 nő között, ha még beszélgetni sem mersz velük.

Szerintem részben a körülményeken múlik. Ha támogató családból jössz ahol jó szülői és nemi mintákat kaptál befogadó volt a korodbeli közösség jó és erős kötődés alakult ki a szülőkkel emellett tudtál kortárs kapcsolatokban is szocializálódni adottak voltak az anyagi körülmények és háttér stb. De csak ezekre fogni necces. Az (szerintem) biztos hogy gyermekkorban dől el mit és mennyire fogsz tudni jól és magabiztosan csinálni. Aki valamiért lemaradt a gyermekkori szocializációban/ról az hatalmas hátrányba van. Ettől függetlenül számít az alap jellemed és az akarás. Te nem is akarsz.

Én le vagyok maradva rossz volt a szülői háttér hibásak a kötődési mintáim és elnyomó szülők mellett esélyem se volt a szárny bontogatásra. Ennek megfelelően sok szociális helyzetben gyengén teljesítek. De én erre már középiskola elején rájöttem 14 évesen és azóta ezerrel "dolgozok" a dolgon. Azért leülni mert nem az én hibám óvodás dolog aztán ezért panaszkodni meg már egyenesen nevetséges.

Szerintem minden képesség és készség fejleszthető és ha az egyén nem fejleszti arról ő tehet nem a kormány, a másik nem, a szülők vagy bármi más. Így bár bármikor aláírom hogy a környezeti tényezők fontosak akár meghatározóak ha valaki huszon harmincon túl is erősen le van maradva, képtelen a kapcsolat teremtésre, nem érti a kapcsolatokat, embereket az nem fogható senki másra. Ha mindenki mindent feladna mert másnak könnyebb akkor elég carul állna a világ. Senki nem lenne aki a 0-áról lesz gazdag, aki lefogy bár gyerekkorától kövér volt, aki nem lát/egyéb fogyatékkal él de dolgozik és még lehetne sorolni. Én legalábbis így gondolom.