Mennyire normális, hogy félek az újtól, az idegentől, nincs is kedvem ismerkedni, nem is tudom, hol lehetne, ezért régi randikat, kapcsolatokat igyekeznék feleleveníteni?

Van egy lány, akivel 7 éve randiztam utoljára, azóta volt egy kapcsolata, de vége van. Mindketten szinglik vagyunk, még mindig megvan a száma (ha nem változtatta meg), de szűzen bennem volt a félsz, hogy mi lesz, ezért hagytam. Pedig volt, hogy éjszaka sms-t küldött, én meg csak néztem, hogy még most is rám gondol.

Sok idő eltelt, tényleg nagyon rég volt, de nekem még úgy tűnik, hogy mintha csak 1-2 éve lett volna, annyira előttem van a személyisége, a kisugárzása bennem maradt, hogy felőlem akár lehetne most is megint. De ha felkeresném, mennyire nézne hülyének? Tudom, próba cseresznye, de ti meglepődnétek, ha kapnátok egy ilyen felkérést a régmúltból?