Szerintetek mi a normális ilyen helyzetekben? Régi ismerős vagy barátnő?

Nem szeretek ilyeneket írni, de ez alapján a barátnőd elég korlátolt. Volt persze, volt nekem is ilyen kapcsolatom.

Lemondtam régi ismeretségekről, csak azért, hogy a kedvére tegyek, de soha többé nem fogom elkövetni ezt a hibát.

Nonszensz. Egyszerűen a sarkadra kell állni ilyenkor és qrva határozottan kijelölni a határokat, amíg elviheti a féltékenykedésést.

Nem magyarázkodni, nem nyugtatgatni, hanem az arcába belemondani, hogy igen ezt te el fogod viselni, sőt egy szó nélkül fogod elviselni. És nem azért, mert ő vagy bárki más annyival többet jelentene, hanem azért, mert ez a személyes terem és a személyes szabadságom része, amit NEM sérthetsz meg.

Egyetértek az elsővel.

Ez neked kell, neki pedig el kell ezt fogadnia. Én mindig azt szoktam mondani, hogy a barátok hamarabb voltak, mint a barátnő (akár én is), tehát én alkalmazkodom, és evidens, hogy miattam nem kell senkit eldobni. Ezt értesd meg valahogy a barátnőddel is, mert ez így lenne normális.

Nézd ki egy randomizált férfi ismerősét, aztán parancsol meg neki, hogy szakítsa meg vele a kapcsolatot.

31/f

Vitatom azt az indirekt állítást, miszerint a barátnő érzelmi intelligenciája magas lenne. Az érzelmi intelligencia egyik alapja, hogy az illető képes kezelni az érzéseit. Namost az "egy hétig vitázás" pont azt mutatja, hogy a barátnő erre egyáltalán nem képes.

Szeretni sokféleképp lehet. Az a meztelen tény, hogy valaki "szeret" semmilyen kapcsolatban nincs az érzelmi intelligenciával, szeretni bárki tud, egy hörcsög is, a kérdés, hogy hogyan szeret.

Szeretni lehet nagyon ostobán, primitíven is, lehet szeretni úgy, hogy megfojtjuk vele a másikat, lehet szeretni zsarolón, lehet szeretni kisajátítón, függőn, de lehet szeretni tisztelettel, intelligensen is, úgy ahogy az a másiknak komfortos, kellemes. "Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell, Amit a másik örömmel visel, Nehéz szeretni okosan, józanul, Szeretni sajnos senki nem tanul."

Tegyük félre az olyan évszázados sztereotípiákat, mint férfi-nő közötti barátság megkérdőjelezése és az sem feladatunk, hogy a kérdező lánybarátjával folytatott kapcsolatán csámcsogjunk és minősítsük azt a körülmények ismerete nélkül. Egy felszínes ismeretségnél valóban lehet visszatetsző az, ha a másik csak akkor tűnik fel, amikor segítségre van szüksége. Azonban egy barátság ennél jóval mélyebb és nagyobb tűrőképességű. Egy barátságban megtörténhet az, hogy évek múlva a semmiből vesszük fel a fonalát vagy csak segítségkérés erejéig fordulunk a másikhoz, ez normális, a másik ezt nem veszi zokon, hiszen egy ilyen kapcsolatot nem próbál meg a távollét és a kommunikáció hiánya, sokkal megértőbbek vagyunk egymás iránt. Az két ember saját belső ügye, hogy mikortól tekintik barátoknak egymást és miket várnak el ennek a keretein belül egymástól, ezt senkinek nincs joga megítélni.

Én szerencsére még nem voltam olyan párkapcsolatban, aki ne fogadta volna el ellenkező nemű barátaimat, de azért az elején ezt tisztáztam is mindig, hogy ők voltak/vannak/lesznek, s igyekeztem is minél hamarabb bemutatni őket egymásnak. Hiszen ha a szerelmem kíváncsi rám, akkor a társas kapcsolataim is érdekelhetik. S ha igazán szeret Téged valaki, akkor elfogadja azt, hogy volt múltad, hogy vannak körülötted már kialakult biztos emberi kapcsolatok. Magas érzelmi intelligenciával az ember támogatja a partnerét abban, hogy ápolja értékes barátságait és túllép azon, hogy milyen nemű a barát. Olyat pedig végképp nem vár el, hogy miatta cserben hagyd azokat, akik számítanak Rád.

Az, hogy ő csetepatézik emiatt, azt mutatja inkább, hogy nem hisz a saját értékeiben, hogy azok vannak annyira jók, hogy Neked eszedbe se jusson más nő. Ez egy olyan probléma, amire csak ő tud hatni, a saját önértékelési gondjain csak ő tud segíteni, ez más emberektől nem függ. Akár csak önismerettel, személyiségfejlesztéssel, akár terapeuta segítségével is eredményesen dolgozhatna rajta. Emiatt teljesen elveszett próbálkozás, hogy a Téged próbál megváltoztatni, a lánybarátodat próbálja eltávolítani a képből, amikor sokkal eredményesebb lenne a saját önértékelési problémáját kezelnie.

Szerintem beszélgess el vele azokról, hogy

ha ő féltékenykedik, akkor úgy érzed, hogy nem elégedett önmagával, fél hogy mások jobbak nála és hogy téged el lehet csábítani. Ezzel megsérthet téged, hiszen megkérdőjelezi az értékítéletedet, hogy tudod, miért vagy vele, s a hűségedet is. Nem bízik Benned és ez bizony sértő. És nem bízik magában sem és ez nem fair, hiszen Te bízol Benne. Ráadásul Neked is rosszul esik, hogy ő ennyire elégedetlen önmagával, hiszen Te szereted és szeretnéd ha boldog lenne, nem lennének komplexusai. Emellett nem érzed magad tisztelve sem, sőt felnőtt embernek tartva sem, sőt úgy érzed magad, mintha pórázra lennél kötve. Márpedig az a barátnődnek is megalázó, ha a pasija csak amiatt nem lép félre, mert a póráz nem engedi, nem pedig azért, mert őszintén elköteleződött mellette és hisz a kapcsolatban. Azt is felhozhatod, hogy úgy érzed még mindig nem ismer, hogy rosszakat feltételez rólad és ez is bánt, hogy hogyhogy nem sikerült még mindig megismernie a személyiségedet és az iránta való érzéseidet, amit a féltékenykedésével megkérdőjelez. Szóval ha kicsit megvilágítod a másik oldalról, hogy milyen negatív olvasatai lehetnek a féltékenykedésnek akár ránézve, akár a Te érzéseidet nézve, szerintem lehet ezzel hatni.