Miért baj ha egy férfi kényelmes? Ha kegyelmes maradok nem lesz párom?

25: igazad van.

23: haldokolni valóban rossz, de halottnak lenni már sokkal jobb, mint élni. Egyébként látom, te is azok közé tartozol, mint a többség, akik látatlanban, néhány sor alapján már mindent tudni vélnek egy idegenről.

"Egyébként látom, te is azok közé tartozol, mint a többség, akik látatlanban, néhány sor alapján már mindent tudni vélnek egy idegenről."

Nem, en azok koze tartozom, akik rohadt kenyelmesek, kerulom a megerolteto munkat, a tobb muszakot, nem tervezek hat nyelven megtanulni, masoddiplomazni, nem lesz husz gyerekem, nem lesz kettonel tobb haziallatom es meg sorolhatnam, DE a szuleimtol elkoltoztem es csak nagy baj eseten ternek vissza es maradnek veluk. Azt meg foleg nem varnam el, hogy a parom hozzank koltozzon csak mert en kenyelmes vagyok.

Huu, besegit a haztartasba, ezt minden jol nevelet kamaszgyerek is megteszi. A felnotteknek sajat otthona van sajat csaladdal. Epp ezert irtam, h az otthon punnyado emberek is a szuleiknel laknak, nem a nagyszuleiknel, mert az a nornalis, ha az uj nemzedek levalik a regirol es elkezdi a sajat eletet.

Kedves Lollypop!

Ugyan miért is KELL az életnek feltétlenül egy örökös harcnak lennie? Én nem akarok senkivel harcolni! Nem akarom senkinek a fejét víz alá nyomni és nem akarom, hogy az én fejemet valaki víz alá nyomja (mert csak így tud érvényesülni)!

A másik a lakhatás. Feltétlenül az a felnőtt lét, az önállóság, sőt a FÉRFIASSÁG alapkritériuma, hogy a fizetése nagyobbik felét lakástörlesztőre neadjisten bérleti díjra költse? Nekem például van egy kényelmes (!) munkám, ami nem fizet túl jól, de nem szakadok meg benne, így ha el akarnék költözni otthonról, a fizetésem kényelmetlenül (!) nagy részét kellene elköltenem, amit így,meg tudok spórolni, sőt, x idő alatt szép nagy összeget is össze tudok gyűjteni. Ezt, ha egyedül élnék, nem tudnám megtenni.

Nem is értem ezt a becsípődést egyesekben, hogy attól férfi a férfi, hogy egyedül él, főleg nem a mai világban. Csak egy példa: Apám kb. a szülői házból költözött Anyámék szülei házába, ott laktak együtt, amikor összeházasodtak, amikor én születtem, sőt amikor az öcsém született. Ő 1 éves volt (én már 2), amikor sikerült panellakást intézni. Ok, lehet, hogy az a 80-as évek, de mára ugyanolyan sz*r lett, ha nem sz*rabb a lakhatási helyzet (mediánfizetés / lakásár v. bérleti díj).

Szóval, miért is baj az, hogy valaki nem akar megszakadni, megőszülni, belebetegedni, megbolondulni csak azért, hogy legyen egy egérlyuk, ahol elvegetálhat egyedül, csak azért mert bizonyos mai nőknek ez az elvárásuk...?