Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi velem a baj? Hogyan ne érezzem magam rosszul, ha tényleg nem kellek senkinek?
20 éves egyetemista lány vagyok. Komolyan veszem a tanulást, de emellett szeretek kikapcsolódni és szórakozni is, ha időm engedi pl. barátokkal beülni valahová enni-inni, mozizni, kirándulni és alkalmanként elmegyek egyetemi bulikba is (bár annyira nem az én világom). Barátságosnak tartom magamat és igyekszem kedves, érdeklődő, nyitott lenni az emberekkel. Nem tudom, hogy ez mennyire sikerül, de nem érzem úgy, hogy komoly gond lenne a szociális életemmel. Tényleg vannak barátaim, ismerőseim, akikkel jó a kapcsolatom és kölcsönösen keressük egymás társaságát, elmondásuk szerint szeretik a humoromat, jó velem beszélgetni, meg is hallgatom őket és segítőkész, figyelmes is vagyok. Lehetséges, hogy elfogultak velem szemben és nyilván nem kedvel mindenki, de az is igaz, hogy nem nagyon kapok ellenkező véleményeket (pl. nem szoktak bántani, támadni, beszólogatni stb.) A külsőm olyan, amilyen (értem ezt úgy, hogy mindenkinek más tetszik), de nem hajlok semmilyen durva extremitásokba, szerintem teljesen átlagosan nézek ki és ápolt vagyok.
Nyilván közel sem vagyok tökéletes, tuti rengeteg hibát vagy hiányosságot lehet találni bennem és én is tudom magamról, hogy pl. makacs vagyok, halogatok és mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok, túl érzelmes vagy érzékeny típus vagyok, dolgozhatnék a testemen stb., stb. Viszont én őszintén szólva nem gondolnám, hogy valami orbitális nagy probléma lenne velem, ami miatt tényleg értéktelen lennék az emberek szemében. Viszont akkor lehetséges, hogy mégis.... Vagy az a baj, hogy túl "normális" vagyok? Mindig mondogatják, hogy "ne stresszelj emiatt", "majd lesz valakit", "biztosan rád talál a szerelem", "még nem hozott titeket össze a sors" és mindenhogyan dicsérnek, biztatnak, de nem tudok mit kezdeni ezzel... Mégis mire gondoljak a "mosolyogj", "légy pozitívabb" és hasonló tanácsok kapcsán, amikor látom, hogy pl. a depressziós, szociális fóbiás, szuicid szaktársamat is öten elhívják randizni, miközben rám sem néznek? Tudnék még mondani hasonló példákat, más szempontok kapcsán is. Nem vagyok egy besavanyodott, gyűlölködő, depis típus, de időnként már tényleg rosszul érzem magam miatta, mert egyszerűen csak arra tudok gondolni, hogy én akkor tényleg egy nagy nulla vagyok, akit mindenki gyűlöl.
válasza:Üdv, csak a másik oldalról. Bár nekem barátaim se szociális életem nincs. 30/F vagyok.
Nem érzem magamat annyira csúnyának, max nem vagyok annyira okos, mint az átlag ember, és tény, bennem is lehetnek kivetni valók, még se érdeklek egy nőt se.
válasza: válasza:Az mindegy, hogy mit írsz le. Nem ismerünk, ergo nem tudunk véleményt mondani, hogy mi milyennek gondolunk. Emiatt pedig csak találgatni tudunk, mint te. Maximum annyit javasolnék, hogy ezt a gondolatot, hogy nem kellesz senkinek verd ki a fejedből.
Még nekem is volt udvarlóm, pedig zsírkoca vagyok, oké? Szerintem ha van olyan barátnőd, akiben nagyon megbízol, és könnyebben pasizik, esetleg vele próbáld meg a biztatáson kívül komolyabbra venni a témát. Néha a körülöttünk lévők könnyen rámutatnak olyan tulajdonságainkra, amit mi észre se veszünk. Tehát próbálj valaki nem annyira elfogult ismerőssel beszélgetni, aki ismer, hogy szerinte, hogy kéne ismerkedned. Legalábbis én ezt tenném a helyedben.
válasza:Nincs veled baj.
Most ez hülyén fog hangzani : ez a sors műve!
Több hasonló emberrel elbeszélgettem már itt, nővel, férfival, átlagos külső, jó belső, mégis elkerüli őket a szerelem. Engem is.
Semmi nagy kirívó oka nincs hogy ne lehessen párunk, de mégsincs! Sokan vannak így.
Persze nem lehetetlen megtalálni csak nekünk tovább tart.
válasza:A leírásodból nem derül ki semmi. A nők általában 20 évesen vannak a csúcson, onnan már csak lefele vezet az út.
Nem igazán derült ki külsőleg vagy belsőleg van a baj?
1. Ha külsőleg van baj, azt onnan tudod, hogy nem elegyednek beszélgetésbe vele férfiak.
Ilyenkor konzultálj barátnőiddel/fiú ismerőseiddel, min tudsz javítani.
2. Ha belsőleg van baj, akkor 2 dolog lehet:
a) túl magasak az elvárásaid -> ezt onnan tudod, hogy odajönnek férfiak, de te elküldöd őket.
b) valami belső tulajdonság a baj, de lehet viselkedési is. Pl Hangosan csámcsogsz, kajlán nevetsz, vagy nem vagy jó beszélgető partner, stb. Ezt is legjobb ha hozzád közelálló emberektől kérdezed meg.
válasza:Szerintem a 4-es válaszoló adott egyedül használható tippeket.Kérdezd meg a barátnőidet,hogyan szoktak ismerkedni.
Non-verbális kommunikációval hogy állsz?Fontos,hogy milyen jelzéseket küldesz a környezeted felé(akár tudat alatt).
Lehet,hogy nem mer senki kezdeményezni,mert:"Túl jó csaj,biztos van valakije.""Úgyse lenne esélyem."
A negatív gondolkodás könnyen tönkretehet.Ha nem tudod simán abbahagyni,legalább kérdőjelezd meg.Tényleg nulla vagyok?(Nem.)Tényleg mindenki gyűlöl?(Vannak barátaid.)
válasza:Nem vagy nyitott, az sugárzik belőled, hogy nem akarsz ismerkedni.
Netes társkeresők, vagy appok, vagy ha itt rád írnak akkor mi van?
Ha szóba sem akarsz állni a fiúkkal, akkor mégis hogy hívjanak el randizni?
Köszi a válaszokat!
3-as: Persze, én is szoktam nézelődni és vannak, akik tetszenek és szimpatikusnak találom őket, viszont az esetek többségében egyértelmű, hogy nem lesz közöttünk semmi, max. barátság. 90%-ban ez történik, barátok leszünk. Ez is jó és örülök neki, de azért valakivel többet is el tudnék képzelni csak ugye ehhez én nem vagyok elég.
4-es: Nekem tényleg nem szoktak udvarolni, nem szoktak odajönni hozzám konkrétan ismerkedési szándékkal. Barátkozni, dumálgatni igen, de többet senki sem akar. Az viszont egy jó ötlet, hogy a barátaimmal beszéljek erről, hátha tudnak mondani valami hasznosat (bár mondjuk egyiküknek sem okozott nehézséget a párkeresés, mindegyiküket csak úgy szimplán felszedte valaki). Nyilván mind elfogultak és azért tényleg nem szoktak komolyabban hozzászólni ezekhez a témákhoz, de azért még megpróbálom, hátha van közöttük olyan, aki hajlana erre.
6-os: Beszélgetni szoktak velem, sokan kedvelnek is, de nincsen mögötte semmilyen komolyabb szándék. Elvárásaim természetesen nekem is vannak, nem jönnék össze akárkivel. Viszont mivel senki nem próbál meg ismerkedni velem, ezért szó sincsen arról, hogy mindenkit elküldenék. Az utolsó pontban felsoroltak szerintem más emberi kapcsolatokban is kiütköznének, mint probléma, szóval nem gondolnám és mondom, eleve nem úgy indul a
dolog, hogy pl. valaki kinéz magának és bepróbálkozik.... ilyen nem történik.
7-es: Az első részérére talán már részben válaszoltam is. Alapvetően nem tartom magamat egy negatív embernek, viszont amikor az ember már azt látja, hogy tényleg mindenkinek van valakije és én még akkor sem kellek senkinek, amikor már kb. a fejem tetejére állok, akkor már tényleg ki tudok akadni és elkeseredek... A beteg barátnőm csak egy példa volt, de tudnék mondani a környezetemből pl. igénytelen, buta vagy "rossz hírű" embereket is, akikért szintén sorban állnak a jelentkezők és én még így sem kellek senkinek. Na ilyenkor már tényleg nem tudok mit mondani.
8-as: Én úgy gondolom, hogy jogom van eldönteni, hogy hol és hogyan szeretnék ismerkedni. Ettől még lehetek nyitott és vágyhatok párkapcsolatra, ugyanis nem gondolnám, hogy ebben az esetben mindig, mindenkinek a közeledését kötelező jelleggel tárt karokkal kellene fogadnom... A személyes ismerkedés híve vagyok és nem szeretek csak úgy random idegenekkel üzeneteket váltogatni, több száz kilométeres távolságból. Az egyetem miatt le is vagyok kötve, be vannak táblázva a napjaim és nem tudok elszabadulni napokra, hetekre. Több szempontból is vonzóbbnak és kedvezőbbnek tartom a személyes találkozókat, a személyes ismerkedést, bár nem gondolnám, hogy emiatt bárkinek is magyarázkodnom kellene. Ez mindenkinek a saját döntése.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!