Régen nagyszüleink esetleg szüleink korában sokkal hangsúlyosabb volt a személyiség, emberi értékek az ismerkedésnél?

Mondjuk úgy, hogy az emberi értékek is változnak menet közben. Más az érték ma, mint 50 éve.

A személyiséget láthatod, ha ránézel a nyugdíjasokra. Amúgy a személyiség mindig fontos.

Régen is számított a külső.

Nyomi szűz sracok akkor is éltek ! ✌️😂

Nem. Régen nem volt internet, és nem derült ki, hogy vannak jobb férfiak (és nők) mint az a tucat, akik a szomszédban laknak. És nem csak külsőre értem a jobbat.

Az én nagyfaterom egy nőgyűlölő szar, csak annyit mutat, hogy a nagyinak hozzá kellett mennie valakihez, nem bírta egyedül.

Nem tudom kinek hogy ment a házasság a nagyszülei idejében de az egyik nagymamám kötelező jelleggel ment hozzá a nagypapàmhoz mert az apja azt mondta a másik meg azért mert az öreg bányász volt és biztos megélhetést biztosított az amúgy mély szegénységből érkező nagymamámnak. Nem volt benne semmi romantikus. Nem számított a személyiség csak az anyagi és vallási szempont. Később mindkettő el is vált az amúgy sok szempontból alkalmatlan férjétől.

Nem értem akik ilyen romantikus rózsaszín cuccnak képzelik el a nagyanyáink házasságát azoknak nincsenek nagyszülei? Vagy csak az enyémek szívták meg ennyire?

A szüleink idejében volt talán a legjobb a társ keresés de nem gondolnám hogy ma olyan rémes lenne. Fontosak az emberi értékek a kérdés kinek mi számít értéknek. Manapság mindenki eldöntheti kivel mit mikor hol akar csinálni. Dönthetsz számodra mi az érték hisz senki nem mondja meg neked nincsenek meghatározott "kötelező jellegű" igények csak az egyéni ízlés (amire persze sok minden hatással van de most nem ez a téma).

Szóval szerintem nem volt hangsúlyosabb legfeljebb konkrétabban meghatározott volt mi van s érték és mi nem.

Dehogy számított! :D Az volt a társadalmi elvárás, hogy 20-25 éves korban házasodj és csinálj gyereket. Mivel az utazás neccesebb volt, a távkapcsolatok nem működtek (nem tudtál skájpolni az Ausztriában pincérkedő barátnőddel), az emberek nem beszéltek nyelveket, kisebb volt a választék. Ha a faluban két fiatal legény volt és te voltál az egyetlen lány, akkor választanod kellett, hogy a Pisti vagy a Józsi lesz a férjed. Nem volt válás, nem volt járás, nem volt netes ismerkedés.

Nem voltak hangsúlyos a személysiég, a férfi dolgozzon, a nő főzzön, aztán ha kijöttek, kijöttek, ha nem, így jártak. Nagymamám mesélt azokról az időkről, nem volt válás, nem volt szakítás, 20 évesen férjhez kellett menni, aztán ha rosszul választottál, így jártál.

Mindig volt válás, a magyar jogrend megengedő ilyen tekintetben.

Háromszor-négyszer is házasodtak akkoriban is egyesek.

A szegényebbek, vagy akinek nem volt hova menni persze, hogy nem ugrálhatott soha, ma sem.

Oké, a mamám egy kis faluban élt, és kb. mai szemmel autóval 20 percre költözött a szüleitől a nagyapám házáig. Ez volt az ő messzi költözése :D

De attól még igazam van: bár városiak/gazdagabbak között volt válás, a házasság társadalmi elvárás volt, és mivel kisebb volt az ismertségi köröd, azok közül választhattál, akiket közelről ismertél.