Ti hogy teszitek túl magatokat a környezetetekben előforduló emberi hülyeségen?
Főleg az zavar, amikor rokonaim, ismerőseim a saját életüket teszik tönkre.
Aztán ilyen van bőven, mert teli van makacs emberekkel a családom, csak páran vagyunk valamennyire kivételek.
Példa: depressziósak, folyton problémáznak, politizálnak, miközben látszólag mindenük megvan. Nem veszik észre azt, hogy a problémákat valójában ők maguk kreálják, csak az ő fejükben léteznek. A boldogság sokszor csak hozzáállás kérdése, és nem kívülről kell várni.
Vagy ott van az, amikor néhány rokonom súlyos betegséggel sem hajlandó elmenni orvoshoz, hanem mindenféle homeopátiás meg ayurvédás gyógymódokkal "kezelteti" magát. Azt mondom, hogy ez még oké is lenne kiegészítő gyógymódként, nem szólok bele, de azért menjen el orvoshoz is.
És ez még a "jobbik" eset, hogy legalább kezeli magát valahogy, férfirokonaim közül van olyan, aki meg arra büszke, hogy ő 20 éve nem járt orvosnál. Apukám is így volt vele régen, és amikor végre elment 52 évesen, tucatnyi kezeletlen betegséget diagnosztizáltak nála, többek közt cukorbetegséget.
Tudom, hogy nem kéne, hogy érdekeljen, végül is az ő életük. Mégsem tudom valahogy annyiban hagyni. Amíg az erőmből kitelik, próbálom az embereket a józan ész felé terelni, akkor is, ha engem utálnak meg emiatt. Inkább kevesebb, mint több sikerrel...
válasza: válasza: válasza:Ennyiből például, ebben a stílusban leírva, azt gondolom, hogy tök idegesítő lehetsz, aki mindenbe beleugat és azt hiszi, hogy csak az a jó, amit ő jónak tart. Pl egy ilyen esetben elkerülném azt az embert, aki ilyen, mert nem akarom sem azt, hogy folyton csesztessen, sem azt, hogy el kelljen küldeni a fenébe.
Más esetekben pedig emlékezetem magam, hogy nekem is biztosan vannak baromságaim és ezért nem szólok bele abba, ami nem az én dolgom. Szeretem a szeretteimet és elfogadom őket, nem akarom megváltoztatni őket. Ha betegek vagy ilyesmi, akkor felajánlom a segítségem és abban segítek, amiben megkérnek rá. Ilyesmik.
Minden ember szabadon lehet hülye.
válasza:Nekem is ugyanilyen a családom. Anyám párévente stroke-ot kap, véralvadási zavara van. Apám úgy remeg, mint a kocsonya. Az orvosok nem foglalkoznak velük, ez afféle magyar szokás, engem is elköldenek mindennel, nem akarnak dolgozni. Elteszik a dugipénzt, aztán hazaküldenek, hogy nem tudják, mi az ember baja. Ez a betegségekkel kapcsolatban lévő "úgysem tudok tenni semmit, úgysem én vagy az orvos vagyunk az egészségem forrása" ez magyar szokás, a népesség 90%-a ilyen. A hókuszpókuszban meg mindig is szeretett hinni a tanulatlan többség. A legbosszantóbb az, hogy ha bármelyik közeli rokon lebénítja magát azzal, hogy nem megy pl stroke-os tünetekkel időben orvoshoz, utána majd tőlem várja, hogy pelekázzam, etessem, vagy fizessem az ápolási költségeit, mert ő a kis semmitelen nyugdíjából semmit nem fog kifizetni.
De sajnos hiába beszélek. Ostobák, és már kezdem unni, hogy állandóan tyúknak magyarázzam az abécét.
A párom családja csak annyiban jobb, hogy kevesebb betegségük van egyelőre, de ők is elég önállótlanok. Eltették a párom nagyszüleinek házát jó előre, azaz már az öregek életében a nevükre írattatták a házat, de ha az öregnek valami baja van, mi cipeljük kocsival, mert őnekik nincs kedve. Orvoshoz sem viszik el, kb örülnének, ha előbb meghalna, mert az összes pénzre fáj a foguk, mert maguknak nem tudták megteremteni. Keserűek, és mindenkit utálnak, akinek többje van, így minket sem szívlelnek. Míg nem volt semmink, állandóan okítottak a semmiről (ne válts munkahelyet, ne kockáztass semmiben, ne mozdulj anyuci szoknyája mellől), mióta meg nem fogadtuk meg a nagy tanécsaikat, és sokra vittük, nagyon jól keresünk, azóta meg féltékenykednek a saját gyerekükre. Szép emberek...
Amúgy egyszer-kétszer elmentünk még régebben a családdal kirándulni, akkor is csak fogni kellett mindenhol a kezüket, mert életképtelenek, külföldön pláne. Ha 5 percre kettesben akartam lenni a párommal, már eltévedtek valahol és hívogattak. Mindenre morogtak. Világhírű nevezetességekre csak a szájukat húzogatták, hogy "ezért kellett ennyit jönni? inkább maradtam volna otthon az ágyban, otthon feküdni a legjobb". Hát akkor maradjanak otthon, aztán várják a következő agyvérzést. Segíts magadon, az Isten is megsegít, ugye...
#4-es: Nem szoktam beleszólni mindenbe, és ennyire nem szoktam nyílt sem lenni szemtől szembe, mint ahogy itt megfogalmaztam. Ezt, ebben a formában a belső elkeseredés íratja velem.
Élőben sugalmazni próbálok, érvelni, finoman győzködni őket. Amikor Messengeren beszélünk, akkor megbízható portálokra mutató linkeket küldök, hogy lássák, hogy nem csak én mondom ezt, hanem az orvosok meg a tudósok is. A gondok ott kezdődnek, hogy már sokszor a forráskritika is problémás nekik (hogy megkülönböztessék a hiteles forrást az álhír- és kuruzslóportáloktól).
Egyébként az a helyzet, hogy sosem szoktam kérkedni vele, de magamban azt gondolom, hogy tanultabb és olvasottabb vagyok az átlagnál. Egészségügyi dolgoknak szinte mindig amerikai portálokon nézek utána, mint pl. WebMD és MayoClinic, mert sokkal több és kurrensebb infó van fent, mint a magyar nyelvűeken.
Általában egyszerre többet is átnézek, mivel nem vagyok teljesen naiv sem, tudom, hogy a gyógyszergyárak azért szokták szponzorálni őket. Szóval nem vagyok elvakult orvos- meg gyógyszerpárti, például a koleszterincsökkentőkről és depresszió elleni gyógyszerekről én is azt gondolom, hogy túlzóan írják fel őket. Ennek ellenére még mindig az orvostudomány az, ami a legnagyobb bizonyított hatékonysággal tud működni. Csak érdemes óvatosnak és tájékozottnak lenni, hogy ne dőlj be dolgoknak. Ha pl. egy rossz dokihoz kerülsz, azt ismerd fel, és keress magadnak egy hozzáértőbb dokit. Na ennyit az ömlengésből.
válasza:Ki vannak jelölve az énhatáraim, a felelősségi határaimmal egyetemben. Ennyi.
Ha valaki hülyeségeket csinál, megvizsgálom magam, hogy én épp nem követem-e el ugyanazt?
válasza:A nagyon durvák engem is zavarnak, a kevésbé rosszakat ezzel a számmal vezetem le:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!