Egy lány nagyon tetszik de talán én is neki de kevésnek érzem magam hozzá hogy kezeljem szerintetek?

Tetszik egy lány nagyon de, gyáva és nagyon tapasztalatlan vagyok nem készültem rá hogy szerelmes leszek valaha. Elég korán kellet felnőnöm 11 évesen váltak a szülök 14 évesen, kezdtem dolgozni nagyapámnál (parasztot akart nevelni belőlem egyúttal törleszteni a válási költségeket) soha semmit nem tettem jól. Csajozás ki volt zárva semmi időm nem maradt nehezen is tanultam a suliban kicsit elnyomott voltam. 20 évesen munkába kerültem megszabadultam a gazdaságból a barátok is végeztek mind kiment külföldre megszakadt a kapcsolat egyedül maradtam kb 5 évig nagyon sokat túlóráztam amíg lehetett már akkor is éreztem hogy nincs minden rebben velem. Utána két állásom lett másfél évig utána kimerültem most itt tartok bulizás az emberek közzé járás, feszéjez, nem tudok beszélgetni kapcsolatot kiépíteni, csajozni se barátokat szerezni taszítom az embereket. A lány nagyon szép kedves egy vonattal járunk kéthetente már kb 2 éve, tetszik de komoly kapcsolata volt, mostanában 4-5 honapja szakítottak, nem tudom, van e most barátja már párszor össze néztünk az állomáson mindig köszön. Talán tetszem talán nem de múlthéten csütörtökön hosszan 3-4 is összenéztünk hosszan . De kinek kell egy olyan 35 éves pasi, aki tapasztalatlan nem tudja hogy kell randizni, munkamániás nem tud beszélni, barátkozni, csajozni nem tud tömegbe menni és nagyon unalmas ez semmi egy ilyen ember, hogy tehetné boldoggá ezt a lányt? .Már aludni is alig tudok folyton rá gondolok és arra hogy milyen selejt vagyok nem lenne boldog mellettem. Én azt szeretném, legyen boldog valakivel.

Ugye jól gondolom?