Mik a legjellemzőbb dolgok, amik megnehezítik nektek a társkeresést?

1. Hogy nem élnek nyugati életszínvonalon egy jóléti országban.

2. Hogy én sem élek nyugati életszínvonalon egy jóléti országban.

Más hiány nem szokott lenni.

- Általában az érdeklődést, de ez nyilván az én hiányosságomra vezethető vissza.

- Megfelelő kinézet. Értelmes vagyok, jó társaság és más téren igen sikeres is, de úgy érzem, a rossz kinézet (még mielőtt valaki beleköt: arcberendezés és csontozat, nem elhízás) a leküzdhetetlen akadály.

#2: Igen, erre gondolok érdeklődés hiánya alatt. A barátaim/szüleim szerint "nincs velem semmi baj" kinézetre, de a barátok és szülők dolga pont ez. Viszont Tinderen nincs ilyen részrehajlás. Persze, próbálok tenni: sportolok, egészségesen étkezem, figyelek a stílusomra, hajamra, bőrömre. De a genetika az genetika.

29 és férfi.

Nekem sincs meg a megfelelő külsőm ahhoz, hogy ismerkedjek.

Egy helyes arc egyszerűen az alap a lányoknál.

Hiába vagyok normális, jól el lehet velem beszélgetni, többet egyik sem akar tőlem.

Nem vagyok alacsony, nem vagyok elhízva (heti 3 edzés megvan), nem vagyok igénytelen stb. mégis a "nem érek rá" "elfelejtettem visszaírni" "nem akarok most kapcsolatot" lekoptatós dumák valamelyikét kell végighallgatnom.

Legutóbb is elhúzodott a csaj, mikor 2. randin meg akartam csókolni.

Úgy látszik itt már csak a ronda, dagadt nők jutnak.

Persze, a személyiség a lényeg. Itt a gyk-n, de a valóságban sajnos nem.

ma 13:23: Ha ugyanúgy nincs sok pénze és egy szinten állunk, akkor lehet hogy valahol a Tahiti környéki szigetvilágban boldog lehet a kapcsolat. Ahol az őslakos lányok mosolyogva fogják a hatalmas tonhalat a tengerből, és ezért szabadok, boldogok, mindent megad a természet, nincs adó, nincs számla, nincs kizsákmányolás, nincs stressz, stb. Mi zavarná ott a 0-24 óráig tartó boldog párkapcsolatot? Legfelebb a hülye "civilizált" ember, ha a szemetét oda is elhordja a tenger.

Ámde itt a civilizáltnak meg über-fejlettnek mondott Közép-Európában? Mehetnénk mindketten valami olyan munkára, ahol úgy érezzük többet adunk mint amit kapunk. Ez zavarná a boldog kapcsolatot. Hisz aki többet ad például munka vagy adók formájában mint amit kap, az olyan mint ha folyamatosan leszívnák erejét, kiharapnának egy darabot a húsából, míg el nem fogy. Valamint felvetné a kérdést, hogy jó ötlet lenne-e a modern rabszolgaságba gyereket vállalni. Arról nem is beszélve hogy ha nincs még saját lakás, akkor horror áron van albérlet.

De ha van némi tőkéből származó jövedelem, hogy a két fél minél kevésbé legyen kiszolgáltatott és kizsákmányolt, meg nem éreznék azt hogy többet adnak mint amit kapnak, akkor zavartalanabb tud lenni a párkapcsolat is. Meg felmerülhet az a kérdés is, hogy mindezt az életmódot egy utód majd örökölje is. De a szegénység (modern rabszolgaság) nem biztos hogy tetszene a megszületendő gyereknek.

Meg azért nem elég ha csak a két fél él ilyen jól, hanem fontos az is hogy az egész ország legyen egy élhető jóléti állam. Na így már egyenértékű életfeltételek lehetnek a fent említett Tahiti környéki trópusi paradicsommal.

Még valamit a külsőről, mert sokan azt is emlegetik. Éltem a Kádár rendszerben, amikor még egy takarító is létbiztonságban érezhette magát. Ezért a legrondább osztálytársaimnak is volt párjuk, akár a szép lányok közül is. Mert mi akadálya lett volna a zavartalan párkapcsolatoknak? Hisz utcára senki sem kerülhetett. Kukázásra senki sem kényszerülhetett. A létbiztonság érzése meg hasonló a trópusokon történő élettel: Nincs különösebb gondja az embernek, hát keres egy párt és a többit tudjátok. A növényzet sem a sivatagban fejlődik jól és szaporodik. Hanem ahol a legjobbak az életfeltételek. Így van az ember is. Röviden az utolsó mondatok leírták a lényeget.