Titeket nem frusztrál, amikor interneten ismerkedtek valakivel, hogy most mégis mit írjatok a másiknak?

Nem. Ha van téma, akkor természetes és gördülékeny a beszélgetés.

Ha nincs mondanivalód, vagy ennyire nem tudod, mit kéne, akkor ne írj.

Célszerű megvizsgálni ennek a frusztrációnak a hátterét:

Megfelelési kényszer/elfogadásvágy.

"Jaj, csak nehogy olyat írjak ami nem tetszik neki és elijeszti."

Ez a probléma ha fenn áll akkor logikus, hogy az ön-becsülés hiányából következik.Ugyanis aki becsüli, tehát szereti és tiszteli saját magát az nem fog azon izgulni, hogy a külső visszacsatolások milyenek, mert stabil az én-képe.

Aki így megy bele egy ismerkedésbe az képmutatást fog alkalmazni, ugyanis azokat a dolgokat büszkén osztja majd meg amiket nem érez kínosnak, viszont amikre nem büszke és nem tette még rendbe pszichésen el fogja kendőzni, ezáltal mutatva magáról egy hamis képet.Mikor ezek a stiklik kiderülnek, akkor jön a csalódás a másik oldalról.

Tehát mint út nem vezet érzelmileg kiegyensúlyozott párkapcsolathoz.

A parommal interneten kezdtuk emailben, majd chat, majd szemelyesen, osszekoltozes tobb mint 3 eve, es ennek ellenere chatelunk napkozben is, neha csak h kinek h alakul a napja vagy atkuldunk egymasnak cikkeket, megvitatjuk.Es meg mindig van mondanivalonk.

Szerintem ha az elejen nem igy indult volna, nem itt tartanank. Ezzel csak arra akartam utalni h ha mar az elejen nyogvenyelos, nem biztos h erdemes folytatni.