El lehet felejteni csajozni?

Kb 15 éves korom óta aktív csajozó voltam. De ezt úgy kell érteni, hogy tényleg mindig voltak barátnőim, kavarások( hát ennyi idősen max így lehet hívni), de szexre csak 19 évesen gondoltam magam érettnek. Addig csak ismerkedtem, rengeteg lánnyal jártam csók stb. Szinte ugráltam ágról ágra.. Aztán a 19 éves barátnőm, aki egy lelkironccsá tett az állandó féltékenykedéssel, semmi nem volt neki jó.. 1 évig húztuk, de csúnyán szakítottunk. Akkor nekem egyből lett másik barátnőm, vele is szakítottam 3 hónap után, utána rá szinte pár napra megint lett barátnőm. Aztán vele sem alakult túl komoly, 1-2 hónapos futókalandok sorban. Persze itt mindegyiknél szex is volt. Aztán jött egy lány, vele minden megváltozott. Nem éreztem a késztetést, hogy új virágot szakítsak. Rózsaszínködű 2 éve.. Aztán kisebb nagyobb szenvedések szülői okok miatt, hogy ellehetetlenítették a kapcsolatunk. Majd szakítás.. Újabb 1-2 hónapos futókapcsolatok, szex kapcsolatok. Aztán 1 évnyi párkapcsolat, egy számomra akkor nagyon sokat jelentő lánnyal. De ő is konkrétan tönkre tett idegileg, lelkileg az állandó nárcisztikus/skizofrén jellemével.. Nagy nehezen megszabadultam tőle. Ám azóta, mintha elvágtak volna bennem valamit. A 3,5 éves barátnőm hiányzik. Persze ő már nem lehet, boldog párkapcsolatban él.

Na és akkor oké, ismerkedés. De ez meg nem megy. Nincs önbizalmam (pedig ilyen múlttal azt gondoltam, hogy hiphopp megint felszedek akárkit), nem tudom fogni a jeleket(már amiket próbálnak küldeni a lányok - avagy épp nem), rengeteg csaj haver/barátom van.. Mindenki azt mondja, hogy jól nézek ki, vicces vagyok, ha kell komoly vagyok, van humorom, megbízható vagyok. Szeretnek velem beszélni. Persze többségük kapcsolatban van, vagy én raktam őket barátzónába, és lehet emiatt mondják csak, mert reménykednek?!

De nekem valahogy mégsem megy olyan tökösnek lenni, mint 10 évvel ezelőtt, most 26 évesen.

Igaz, most próbálok melóba és tanulásba ásni magam, de e mellett annyira jól esne ismét egy szerető társ, aki itt van velem a mindennapokban.

Tegnap este is ittam pár régi csajhaverral, és ők is azt mondták, hogy teljesen okés vagyok, és ők is ezt hozták fel, hogy mit bánkódok, régen tepertek utánam a nők 16 évesen, ez most sem változott.

De Én bennem mégsincs annyi, hogy odamenjek bárkihez, hogy Szia! Tetszel, és szeretnélek jobban megismerni.

Egyszerűen nem tudom, hogy régen hogy csináltam ezt, amikor még zsigerből ment?!

Vagy még mindig a 3,5 éves kapcsolatból lévő lány után epekedek és egy belső hang nem engedi, hogy újra bízzak önmagamban?

Nagyon rossz ez, hogy úgy érzem minden nap feleslegesen megy el, mert látok szép lányokat, de egyszerűen mégsem érzek magamban elég önbizalmat, hogy odamenjek.

Mondjuk most hanyagoltam is ezt az egészet pár hónapig, de egyszerűen így a munkámra, se semmire nem tudok koncentrálni, hisz fejben sem vagyok itt, sem ott.

Jár(t) valaki hasonló helyzetben? Mi ebből a kiút?