Jót tenne a társadalomnak, ha az állam, az önkormányzatok nőket utalnának ki a rászoruló, nagyon frusztrált és magányos férfiaknak?

Persze, nagy segítség lenne, hogy egy magával mit kezdeni nem tudó tag kap egy nőt és onnantól vége, mert nem képes vele se mit kezdeni. Saját magát nem tudja emberré faragni, de majd egy nő mellett biztos csodaember lesz. Ja nem :D

Amúgy a falunkban akinek járt segély fa az önkotól azt se kapta meg. Majd biztos ha lenne ilyen, akkor te pont nem kapnál, mert a rokon lúzerek kapnák a kiutalt nőket.

Várjatok.

Megvilágosodtam. Menjetek tüntetni, hogy Erzsébet utalvány helyett sima Erzsébetet kapjatok a munkáltatótól. Szerintem biztos felkarol titeket valaki, és kaptok mondjuk egy csokit, vagy valamit.

#60:

Jó, de prosti sincs annyi. És azok közt is akad olyan, aki csúnya, öreg, kövér, stb.

Egy nap 24 óra, de azért mondjuk aludni se árt, meg enni, fürdeni, stb. Mondjuk napi 12 óra munka, heti 7 nap, és 30 perc egy kuncsaftra. Az ugye napi 24 férfi.

És hány ilyen "rászoruló" lehet?

Milyen gyakran lehetne menni? G8ndolom, a havi egy nem sokat javít a helyzeten. Mondjuk heti 2? Akkor egy nő kb. 72 férfit tudna kiszolgálni. Mondjuk csak 1-2 évig, mert utána annyira kiég, hogy öngyilkos lesz.

Mindenesetre prosti van, és elérhető. És azért az a 10-15 ezer se a világ vége. Még válogatni is lehet.

"sima Erzsébetet kapjatok a munkáltatótól"

Ez jó! Lehet, hogy munkaviszonyhoz kéne kötni, és a kolleginákból lehetne válogatni. Bár bizonyos helyeken lehet, hogy csak a 60 éves takinéni jutna.

Ugye tudod hogy ez annyira életképes mint erdőtüzet petróleum-al oltani ? Ha nem vernek érte sz.rrá már csak magáért az ötletért.

Kezed lábad összeteheted.

Ez egy elég érdekes kérdés, és a reakciók is érdekesek. Ugye az alapvető, csípőből jövő reakció az, hogy hogy a francba veszi a kérdező a bátorságot, hogy a nőket használati tárgyként tekintse és kötelezze a férfiak rendelkezésére állásra. Teljesen jogos. Hisz a nők nem tárgyak, joguk rendelkezni a saját testük felett, ellentmondana az ezer évek alatt kivívott jogegyenlőségnek és a szabadságjogainknak egy ilyen intézkedés. Ilyet kb. az Iszlám Államban lehet elképzelni.

De nézzük meg kicsit a másik oldalt. A kérdés az, hogy a nők valóban egyenjogúak-e, vagy már inkább többletjogokról beszélünk? A helyzet ugyanis az, hogy a férfinak egyenjogúság esetén tulajdonképpen sokkal nagyobb szüksége van a nőre, mint fordítva. Ugyanis a férfiben munkál a tesztoszteron, az a hormon, ami hajtja a vérét, rivalizálásra sarkallja és aminek folytán nem tud meglenni hosszú távon társ nélkül. A nők viszont nem így működnek. Ők köszönik szépen, hosszú távon is egész jól elvannak egyedül, mivel övék az a természetes előny, hogy választhatnak a férfiak közül...

Régen volt egy természeti egyensúly: a házasságba a nő adta a férfinak a kielégülést és a gyereket, a férfi pedig a fizikai védelmet és az anyagi biztonságot. Ez így ment, mióta világ a világ. Az emberek világa alapvetően a nőkről szól, mivel a legerősebb mozgatórugónk a szaporodás, amihez a férfinak nőre van szüksége, ezért mindent megtesz a minél jobb génkészletű nőkért. A nők ugyanakkor ebben csak a passzív fél, neki megadatott az, hogy csak várnia és válogatnia kell. Önmagában ezért nem lenne érdekelt a férfival való kapcsolatban, mert neki máshogy is jut partner (hiszen erősebb a kereslet, mint a kínálat), a férfi viszont nem tud meglenni nő nélkül. Ámde a nőnek is szüksége volt valamire: arra, hogy meglegyen az anyagi biztonsága, amíg a gyerekeket kihordja és felneveli. Ezért a házasság egy kétoldalú érdekszövetség volt.

Aztán jött a huszadik század és a fogamzásgátlás. A nőknél a szex nem jelentett gyerekvállalást, elvált az élvezet a funkciótól. Tehát ki lehet tolni a gyerekszülést, tehát nem kell korán házasodni. Ezért a nők betörtek a munkaerőpiacra. Innentől kezdve pedig el tudják tartani magukat addig, amíg nem akarnak gyereket, amiről szintén ők döntenek.

Ez pedig ahhoz vezet, hogy a mai nőknek tulajdonképpen nincs szükségük hosszú távú kapcsolatra addig, amíg nem akarnak szülni. Kvázi nincsenek rászorulva, hogy megalkudjanak. Míg régen földrajzilag és időbelileg limitálva voltak a lehetőségeik, és ezért a kevésbé tökéletes jelölteket is el kellett fogadni, ma már korlátlanul lehet válogatni. Ez eredményezi azt, hogy férfiak tömegei maradnak egyedül és frusztráltan, miközben a nők egy részének azzal van párkapcsolata, akivel megelégszik, a többinek pedig nincs ugyan, de ez nem is zavarja őket. A lakáspiachoz szoktam ezt hasonlítani. Tegyük fel, hogy ugyanannyi lakás van, mint lakáskereső (ami nyilván nincs így, de tegyük fel, hogy igen). Ebben az esetben is előnyben vannak a lakástulajdonosok, mert bár jól jön nekik a pénz, nekik mégsem elemi érdekük, hogy legyen lakójuk, hisz ami felett rendelkeznek, az ígyis-úgyis egy vagyontárgy. A bérlőknek ezzel szemben nem opció az utcán lakás. Nekik mindent meg kell tenniük, hogy lakáshoz jussanak, mert nincs választásuk. A férfi-női reláció is ilyen manapság. Alapvetően a petesejt egyszerűen értékesebb, mint a hímivarsejt. A nő értékesebb a társadalom és a természet szempontjából, mint a férfi, mert csak véges számú alkalommal tud megtermékenyülni. Ezért a férfiból kevesebb kell. Ezért van az, hogy az állatvilágban mindig a hímek versengenek a nőstényért, és nem fordítva.

Mindebből az következik, hogy hiba úgy tekinteni erre, hogy vannak férfiak és vannak nők, és egyenlő esélyekkel indulnak a párkapcsolati piacon, mert ez így egyszerűen nem igaz. Mindig is a nők lesznek előnyben, mert értük folyik a verseny. A probléma az, hogy manapság néhány nagyon gyorsan végbement folyamat következtében a nők körében a szelekció szélsőségessé vált. Beléjük az van kódolva, hogy szűrjék ki a nem megfelelő jelentkezőket, csak a legjobbnak mondjanak igent, és minél kevesebb kompromisszumot kössenek. Mióta van fogamzásgátlás, van női karrierizmus és van digitális média, ezt olyan hatékonyan működtetik, hogy az már természetellenes. Ezért van az, hogy teljesen normális fiúk tömegei maradnak kielégületlenül (és utód nélkül?), mert a nők már nem a valódi férfiakat nézik, hanem mémekben gondolkodnak, amiket a reklámok és a facebook meg instagram-profilok plántáltak beléjük. A férfi ma már a tökéletes férfit jelenti, és nincsenek hozzászokva, hogy megalkudjanak. Ha ugyan kétségbeesnének, akkor ott vannak a társkeresők, és csak válogatni kell a képek között. Házhoz jönnek a jelentkezők.

Na most, egy ilyen világban igazából nem helyes az a kiindulási pont, hogy a férfiaknak csak össze kéne szedni magukat. Az a helyzet, hogy a férfiak egyre inkább áldozatai ennek a működésnek. A nők felé lejt a pálya. Ha egyenjogúság és béke van, az a nőket előnyhöz juttatja a férfiakkal szemben, mert automatikusan nagyobb szüksége lesz a férfiaknak a nőkre, mint fordítva. És igazából nem nehéz úgy járni, mint a kérdező. Bármikor próbálok csajozni, mindig az az érzésem, hogy eleve vesztes helyzetből indulok, mert azzal az önbizalommal, amit sok évnyi rajongás épít fel egy csinosabb lány felé, nem tudok versenyezni. Túl nagy az előny a nőknél. Túl egyszerűen jutnak hozzá ahhoz, amit akarnak hozzánk képest.

A megoldást nem tudom, mindenesetre nem hiszem, hogy az lenne, amit a kérdező felvet. Inkább legálissá tenném a prostitúciót, az már lehetne egy első lépés. És megteremteném a kultúráját. Régen ez tiszta sor volt, természetes volt, hogy az apák befizették a fiaikat tapasztalatszerzésre. Ez kéne most is.

#65

Legális a prostitúció, bogaram.

#65 Te aztán szép nagy feneket kerítettél annak, hogy gyakorlatilag egy ösztönlény vagy akinek a párkapcsolatot tudná valamennyire pótolni a nők szexrabszolgaságba taszítása. Igen, a nők válogathatnak valamennyire a férfiakból, de nagyrészt csak ilyenekből, mint te, márpedig még ha éhes is vagy, akkor sem fogsz felvenni a járdáról egy már félig megevett, penészes szendvicset; ugye érted mit mondok...?

A nap végén normális, funkcionális kapcsolatra egy valóban rendes (és nem önjelölt istenáldása) emberrel kb egyenlő mértékben van esélye férfiaknak is meg nőknek is, orgazmust meg a kis kezed is adhat magadnak, szóval azt nem kell annyira irigyelni az alkalmikat a nőktől, hogy külön konteókat gyártsatok arról, hogy mennyire el vannak nyomva a férfiak.

Elképzelhetetlenül nagyobb tartás van abban ha valaki megtanul egyedül élni, mint hogy így veri magát, mint egy három éves aki nem kapott anyucitól cukorkát. A felnőttek tudják, hogy cukorka nélkül lehet élni, de ha tényleg... - TÉNYLEG akar a gyerek cukorkát akkor meg kell írnia a leckédet, ki kell takarítania a szobáját, segítenie kell a házimunkában és nem szabad rosszalkodnia. Az nem vezet sehová, ha a gyerek az asztalt csapkodja, és hol azt üvölti torka szakadtából, hogy nem tud élni cukorka nélkül, gyerekkínzás, hogy megvonják tőle a cukorkát, vagy hogy az anyja egy büdös mocskos k...va mert nem ad neki cukorkát.

De az igaz, hogy a válaszok tényleg érdekesek voltak. Volt itt aki egyet értett ezzel a primitív ötlettel; volt aki fröcsögött, mert "jaaaaj bezzeganőknekmilyenkönnyű"; volt, aki, még ha nem is értett egyet a kérdezővel, de azt pont azt okosságot hozta fel hogy "naoszt' ha ha olyan ronda nőt kapnál hogy nem állna fel??? az nem lenne jó, mi????", szóval a helyzet nagy átlagban valahogy hihetetlenül elkeserítő. (Aztán meg nehogy férfigyűlölő legyél, mert az abszolút nem jogos, ugye?)

#65: Én egyből megértettem miért nincs nőd ahogy végigolvastam a filozófiai eszmefuttatásod. Azt az energiát amit erre az eszmefuttatásra és ennek közlésére fordítottál, inkább fektetted (illetve állítottad) volna magadra a fürdőben egy kis síkosító társaságában hogy csökkentsd a frusztrációd.

A kérdező meg még a prostikat is ingyen, "segélyként" igényelné... El tudom képzelni hogy a kegyelemszex végén megpaskolja a pofikád a csaj és továbbmegy a következő önsajnálatban fuldoklóhoz :)

Egyébként a homoszexuálisokról se feledkezzünk meg. Hogy tetszene kérdező ha téged meg "kiközvetítenének" egy magányos "cukros bácsihoz" hogy viszonozd a segélyt? :D