Lent volt egy kérdés, aki nem tud nőzni fickózni azon segítsenek az emberek, erre írták akiben ez nincs meg az saját amgán segítsen mert az emberek lecarják?

17 éves koromig engem is mindenhonnan kiutáltak, de hamar helyrerándulnak a dolgok, mikor az ember úgy dönt, hogy elég volt.

32/f

Nem ismerem a konkrét helyzetet, de az az érzésem, hogy ez is olyan, mint a “farok húzza a macskát” értelmezés. Ha valakit kiutálnak a suliba, az gyakran az antiszociális viselkedése miatt lehet, nem másért (jó, nyilván kivételek mindig akadhatnak). Ráfogni, hogy azért vagyok antiszociális, mert utálnak? Ez kb. olyan kérdés, mint az, hogy ‘melyik volt elõbb a tojás vagy tyúk’?

Ismertem olyan antiszoc embereket, akik panaszkodtak a rossz sulis élményeikre, amely “olyanná formàlta õket”, azf láttam rajtuk, hogy õ maguk is bunkók más emberekkel, olyanokkal, akik rendesek hozzájuk és nem érdemelnèk meg, hogy rajtuk vezesse le a múltbéli csalódásait, a bunkóságukra nem mentség az, hogy régebb bántották õket. Bosszulják meg azon, aki ezt tette, ne a rendes embereken töltsék ki a dühüket.

#2. Remek. Utána el kell kezdeni a dolgokat másképpen csinálni, ahogy addig.

32/f

"kiutálták az iskolába"

És miért? Annak oka is van.

A szocializálódás szelektíven is mūködhet. Az lehet téves az értelmezésedbe, hogy úgy tekintesz az emberekre, mintha egy kalap alá vennéd õket. Ha találkozom bunkókkal, akik utálnak, akkor elfordulok tõlük, közben megprobálok olyan emberekre koncentrálni, akik kedvesebbek hozzám.

Annak nem tudom, hogy mi lehet az oka, ha valakit mindenki utál, és nem képes egyetlen kapcsolatot se kialakítania. Az ilyesmi a meglátásom szerint ritka, vagy ilyen esetben az illetõ rászolgált arra, hogy kivétel nélkül mindenki utálja.

Ez nem mentség semmire. Nincs olyan ember, akit ne szivattak volna halálra valamiért, vagy ne cikizték volna suliban. Ezen mindenki átesik, mégsem lesz teljes szociális csőd.

Én úgy gondolom többet kaptam ebből mint mások. Depressziós voltam, szuicid gondolataim voltak, nem beszéltem senkivel. De aztán egyszer eldöntöttem, hogy nem akarok így élni. Szépen lassan elkezdtem változtatni a gondolkodásomon, viselkedésemen. Fejlesztettem magam és kinőttem az önbizalomhiányomból. Mivel tudom, hogy csak minimális energiabefektetés és változni akarás kell ahhoz, hogy valaki kitörjön ebből egyszerűen nem tudom elfogadni amikor valaki ilyen kifogásokkal jön.

Illetve mégis hogyan kéne az ilyen emberen segíteni? Aki nem is akar változni azon nem lehet. Mégis mit kéne tenni, áldozzák fel magukat nők és jöjjenek össze vele? Ha ő nem akar változni akkor ez sem fog segíteni rajta. Egyszerűen nincs olyan módszer, amivel a társadalom tudna az ilyen embereken segíteni azon kívül, hogy elmondja mit kellene tennie. De erre persze soha nem hallgat egyik sem.