Miért mondják azt, hogy aki akar párkapcsolatot az talál magának, amikor nem ilyen egyszerű a helyzet és nagyrészt a szerencsén múlik?

Nem a szerencsén múlik. Ha optimalizálod a kinézeted, elkezdesz edzeni, megtanulod hogy kell csajozni és egzisztenciálisan rendbe teszed magad (ezek szinte mind több éves elkötelezett munkát igényelnek), akkor könnyebben fogsz párt találni. Egyik dolog sem a szerencse, hanem te magad növelted meg a befektetett munkával az esélyeidet.

Az a legrosszabb, amikor az emberek rinyálnak, hogy nem találnak senkit, de az istennek sem változtatnak semmit magukon, az életükön, hiába látják hogy ami most van az nem működik, valami baj van, amire a megoldás a változtatás (ami egy nehéz dolog).

Fú de rettenet buta vagy... Tipikusan olyan ember vagy, aki a szörnyű hozzáállása meg ujjal mutogatása miatt nem fog soha semmit elérni az életben. Az összes sikertelen ember pontosan így gondolkozik. Akinek van párja, az megjátssza magát, aki gazdag az lop, csal, kisemmiz másokat. Tipikus semmirevaló, irigykedő hozzáállás amivel sehova nem lehet eljutni. Véletlen lenne, hogy ugyan ilyen hozzáállása van mindenkinek, aki sikertelen valamiben?

Az önfejlesztés nem arról szól, hogy megváltoztatod magad. Hanem hogy rájössz, hogy mik a hibáid, és miért nem sikerül amit akarsz. Mert a hiba valóban benned van. Mint minden más emberben aki sikertelen bármiben is. A szomorú igazság az, hogy ha valami egyáltalán nem megy ezredjére sem, akkor azért te vagy a hibás. Mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, lelki sérülései, rossz berögződései, rossz hozzáállása dolgokhoz, amiket ki kell javítania ahhoz, hogy normális párkapcsolata legyen. Ezt bárki megmondja neked, akinek volt már legalább 2-3 kapcsolata. Aki értelmes párkapcsolatban él, az tudja, hogy ez 1% szerencse, és 99% komoly munka volt önmagán és a kapcsolaton is.

Szerencsésnek lenni azt jelenti, hogy találtál egy olyan társat, aki ideális számodra, megfelel a komoly speciális elvárásaidnak, ilyent valóban nehéz találni.

A legtöbb ember valamilyen formában kompromisszumot köt, nem az ideálisra vár, de ki tud alakítani egy valós, reális személlyel kapcsolatot, aki megtetszik neki.

Az olyanok, akik nem találnak senkit, aki tetszene nekik, azoknak általában az a “defektjük”, hogy álomvilágban élnek, valami ideált hajszolnak, ami a valóságban nem létezik, emiatt nem tetszik nekik senki.

Nem szószoros értelmében “defektes”, tehát ezt nem úgy kell felfogni, mintha fogyatékos lenne, vagy romlott, vagy bármi ilyesmixD Nincs vele semmi baj emberileg, de ha sosem szokott sikeres lenni, akkor bele kell törődnie, hogy valószínűleg egyedül marad. Tehát finomabban szólva nem defektes, hanem lehet normális ember, csak épp nem alkalmas párkapcsolatokra, mert nem tudja hogy kezelje azokat. Nincs vele semmi baj, mert nem kötelező párkapcsolatban lenni.

Személyszerint én nem attól érezném defektesnek magam, hogy ezt mondják. Már önmagában attól is defektesnek érezném magam, hogy mindenki visszautasít és a szószoros értelmében senkinek se kellek.

Tehát tökmindegy hogy mit mondanak, ha simogatnák a fejed és azt mondanák, hogy minden rendben, akkor sem változna semmi, ugyan úgy rosszul éreznéd magad, mert gondolom itt nem az emberek véleménye az alap probléma, nem ők kreálták ezt a helyzetet, amit leírsz. Ha ennyire zavar, akkor ne olvasd mások véleményét. Ha úgy érzed, hogy ettől bármi is változni fog, hát jó.

#9 Senki sem állítja, hogyha valakinek nincs párja, akkor ő ettől kevesebb lenne.

Éppen így szól a közvélemény, hogy aki AKAR az talál valakit. Az már más kérdés, hogy van aki nem akar.