Miért jelent nagy hátrányt, ha nem annyira jó és kifinomult a beszédkészségem?

Úristen, az utolsó válaszoló konkrétan az illusztráció lehetne a Dunning-Kruger-hatás mellett a lexikonban.

minél kevesebbet tud valamiről, valakiről, annál nagyobb arccal osztja az "észt".

A kérdező nem úgy értette azt hogy "nem kifinomult a beszédkészsége", hogy egy oroszlánfóka módjára ad ki magából artikulálatlan hangokat, és egy fogyatékos szintjén lenne.

Úgy értette hogy nem tud fenntartani 20-30 vagy még több percen keresztül élő szóban egy érdekes kommunikációt. Ami egyáltalán nem egy alulműveltség, vagy fogyatékosság, meglepően nehéz, pláne ha csak ismerkedik az ember, és szó szerint nincs alapanyag amiből mondandót, beszélgetést gyártson.

A nők jelentős részében (szokásos blabla...tisztelet a kivételnek blabla) erősen munkálkodik az a mentalitás, hogy a pasi kb egy stand up előadást kell hogy tartson, mert különben unalmas. Baromi nehéz folyamatosan beszélni, úgy hogy az természetes legyen, és a másiknak pont az aktuális kedvéhez illeszkedjen.

Egyébként ha sikerült elolvasni a kérdést, akkor abból már kitűnhet hogy nem beszélni, fogalmazni nem tud a kérdező, hanem ahogy mondja: a semmiről úgy beszélni hogy az valaminek tűnjön.

Óriási mázlid van Kérdező! A beszédkészség a legkönnyebben fejleszthető "hiányosság". Már akinek negatívum, ha nem hordasz össze egy csomó baromságot csak azért, hogy elkerüld a kínos csöndet, vagy nem tartasz órákig kiselőadást ugyanarról a témáról (pl munkádról, hobbidról, exeid viselt dolgairól).

Nálam az egy komoly szűrő ismerkedéskor, hogy milyen együtt hallgatni a másik emberrel. A csend néha többet mond minden szónál. A csend hiánya pedig ordítja, hogy: NEEEM!!!

Kérdező: Az utsó hozzászólásod mondjuk eléggé értelmetlen volt, amellett hogy lekezelő.

Te kérdeztél, 15-ös válaszolt.

Max nyomj rá egy pirosat ha nagyon nem értesz egyet vele, bár nem értem miért...

Még egy egész konstruktiv válasz volkt az övé.

Szerintem teljesen korrekt az, hogy olyan embernek ad csak esélyt, akivel el tud képzelni valamit. Ha meg esélyt kapsz, és pörget téged, aztán meg két hónap után nem felelsz meg neki és kikosaraz, akkor meg az a bajod. Egy normális nőnek lehet, hogy nem az a célja, hogy boldognak, boldogtalannak "esélyt adjon", ha így tenne, akkor hány embertől kapná meg azt, hogy ribizli, kur-va? Eleve lehet, hogy a nő nem szociális munkás, hogy terézanyáskodjon.

A másik meg az, hogy szerintem kifejezetten jól döntött, és nem csak azért, mert tisztességes volt veled és magával, hanem azért is, mert általában nagyon nem szokott az működni, ha egy nő a párkapcsolatban magasabban kvalifikált értelmi szinten pláne, az súlyosabb, annál, hogy történetesen ő éppen kicsivel többet keres, netán egy papírfecnivel többje van (diploma). Szellemi síkon nem vagytok összhangban.

Ilyen esetben előbb-utóbb a férfiben kisebbségi komplexus keletkezik, hiszen nem érzi magát elég jónak, ez lehet, hogy agresszióhoz vezet, vagy a nő önbizalmának a lehúzásába kezd, hogy így érje el az egyenrangúságot, végül így kerekedjen fölé, és eleve revans kell, amiért valaha fordítva volt. Na meg a pasi rágódhat állandóan azon, hogy nem elég jó a nőnek, hogy a nő el fogja hagyni, és akkor jönnek a féltékenységi jelenetek, a görcsölések, feszültségek, a bajok a kapcsolatban.

Miért is kellene a nőnek alulkvalifikált partnerrel kezdenie, az csak az egészségtelen énképűekre jellemző.

Így jó ez, ahogy van. Ne akarj fából vaskarikát, se vasból fakarikát csinálni, fogadd el, hogy mindegyik az, ami.