Mit csináljak, ha zavar a nagy lábon élés és ki nem állhatom a lusta embereket is?

Valahogy sosem sikerült eltalálni az egyensúlyt. Eddig folyamatosan csak rohadt lusta emberekbe botlottam, tipikusan olyanokba, akik minden dolgukba feleannyi vagy minimális erőt fektettek, mint amennyit lehetett volna és mindig beérték kevesebbel. Nem hajtotta őket semmi, csak úgy elvoltak és készültek szinte a halálra 50 évvel későbbre.

Most megismertem egy férfit, akinek egészen rendben van az élete, vállalkozó, jól is keres, de nem tudok megbékélni az életvitelével. Számomra annyira sznob, hogy nem fekteti be a pénzét, csak szórja és ha olyanja van, elad egy házat vagy eladja a kocsiját és vesz másikat. Drága kajákat eszik, mindent rendel, nem edz személyi edző nélkül, ilyen tipikusan kényes alak, aki szinte selyempapírral törli a valagát. És lehet, ez az én szegénységi bizonyítványom, de én szorongok mellette. Rossz hallgatni, hogy most épp mire szórt el annyi pénzt, ami nekem az összes tartalékom és hogy feleannyi munkával, végzettség nélkül összehozta azt, amit nekem talán így sem sikerül. Tipikusan ez a "minek menjek gyalog, ha mehetek kocsival" ember és lehet, sok nő élvezné ezt, nekem nagyon kellemetlen. De legalább a másik véglettől annyiban különbözik, hogy neki bejött az élet.