Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Utálom, ha beleszólnak az életembe és belepofátlankodnak a dolgaimba. Lesz így valaha párom?
Egyszerűen nem bírom elviselni, ha valaki az én dolgaimmal van elfoglalva. Nem arról van szó, hogy nem tudok alkalmazkodni, vagy nem tudok kompromisszumot kötni és nem figyelek a másikra. A kapcsolatunkat érintő témákban (pl. mennyit vagyunk együtt, mit és hogyan csinálunk stb) figyelmes vagyok, de nagyon ki tudok bukni, mikor valaki "beleugat" abba, hogy hogy kezelem a barátságaimat, kivel vagyok jóban, mivel töltöm a szabadidőm, mit tanulok, mit dolgozok, stb. Úgy érzem, normális felnőtt ember vagyok, aki el tudja dönteni, hogy mit miért csinál és tud helyesen cselekedni és nem szereti, ha kiveszik a kezéből a munkát.
Ilyenekre kell gondolni, hogy:
-a párom megmondja, hogy nem jó ötlet ellenkező neműekkel barátkoznom
-számonkér az exeimről és pofákat vág, ha azt mondom, volt már egyéjszakásom
-beleszól a diétámba és abba, mikor kellene edzenem
-ha fennmaradok tanulni, el akar küldeni aludni
-nem érti, miért ezt tanulom és miért akarok még tanulni
-nem engedi úgy rendezni a kiadásaimat a saját pénzemből, ahogy én akarom, beleszól, hogy az minek
-beleszól abba, miért nem kelek korán és miért maradok fenn inkább este
Nem ugyanaz a személy egyébként, most épp nincs is párom. De ezek megtörtént dolgok és rendszerint az követte őket, hogy elküldtem a fenébe egy idő után, hogy köszönöm, nem vagyok kisgyerek, meg tudom oldani és el tudom dönteni. És egy idő után elegem lett ebből a "pushingból" és okoskodásból és leléptem, mert gyűlölöm, ha gyereknek néznek és véleményt mondanak anélkül, hogy kértem. Én elégedett vagyok azzal, amit elértem, jónak és működőképesnek látom az életemet és semmi szükségem egy mentorra. Én sem szólok bele senkinek a dolgaiba, amíg köztünk minden rendben van és egy irányba tartunk. Semmi közöm ahhoz, milyen súllyal edz vagy mit eszik vagy mikor veszik össze és min, milyen nemű barátjával vagy hogy mire költi a pénzét. Kell nekem így is és nem származik belőle károm a kapcsolatban? Akkor csinálja. Ha nem kell, akkor meg szakítok vagy nem folytatom az ismerkedést, ha nem jön be, amit csinál.
Nem vagyok alkoholista, sem szerencsejáték függő, sem prostituált, sem ingyenélő, sem csaló. Nem kockáztatom és nem rontom el az életemet. Semmi szükségem egy pótszülőre.
Szerintem nem kell engedned, hogy beleszóljanak az életedbe, de nem is kell olyan agresszívan lereagálnod, ha valaki elmondja a véleményét valamiről.
Talán az is elég, ha semlegesen rávágod, hogy "kösz a véleményt, de nem érdekel", de miért kell kiakadni?
Nem lehet, hogy az áll a dolog hátterében, hogy te magad is gyerekesnek tűnsz, gyerekesek a megnyilvánulásaid, ezért annak kezelnek?
Pl. ez a hisztis kicsapongás is itt nem tűnik valami felnőttesnek:D
Nem kéne ennyire "versenyben" lenned szerintem. Hogy független vagy, az nem azon múlik, hogy visszadumálsz vagy ott hagyod a francba aki mond neked valamit, csak szimplán csinálod tovább, amit szoktál, mindezt hót nyugodtan.
32/f
Nem szoktam hisztizni. Szánalmasnak tartom az ilyen érzelmi kitöréseket és sírni sem tudok nagyon mások előtt, csak ha nagy a baj.
23 vagyok egyébként.
Szerintem az nem nevezhető nem hogy párkapcsolatnak de még sima baráti/haveri viszonynak sem, ahol a másik ember rám akarja erőltetni az elveit.
Az megint más, ha a véleményét elmondja, de a döntés az enyém.
Szerintem teljesen egyértelmű, hogy kit és mit kell keresni kapcsolatokat illetően.
Ha barátodnak sem választasz egy "agresszort" vagy olyan valakit aki rád akarja erőltetni a dolgait, akkor nem értem miért KÉNE párkapcsolatban ilyen választanod.???
Az egész kérdésed tehát teljesen zsákutca ilyen értelmben.
Ugyanis ha csak ilyen párkapcsolatok léteznének amit itt lefestettél, szerintem mindenki üvöltve menekülne egymástól :DDD
Persze, nyilván nem csak ilyenek vannak. Igazából ez a megmondom mit csinálj dolog akkor zavar a legjobban, mikor még nagyon az elején vagyunk és tényleg nem tartozunk semmivel egymásnak. Okkal lépek le, nem akkor, ha a konfliktust kerülöm, hanem ha magát az embert. De rendszerint akkor jöttek ilyenekkel, mikor tényleg egyyzerűbb lett volna lemondani rólam és békénhagyni. Legalábbis arra nem vagyok kíváncsi, hogy valaki a bölcsességeivel nevelgetni akarjon meg elemezgetni meg útbaigazítani, mintha annyi köze lenne az életemhez.
Sajnos eddig csak a két véglettel volt dolgom. Azzal, akinek mindent a szájába kell adni, hogy működjön a dolog és azzal, aki mindent kéretlenül az én számba akar adni, mintha enélkül nem lennék jó.
Nem szoktál panaszkodni egyébként? Nekem az exeim csinálták előszeretettel, hogy olykor "bénáztak" valamiben, bedobtak egy panaszáradatot és ha szimpatizáltam vagy együttérzést mutattam, akkó le lettem baxva, hogy ne sajnáljam őket, ha még segíteni akartam vagy tanácsot próbáltam adni, akkor meg azért, hogy ne nézzem gyereknek/oktassam ki, meg amiket itt felsoroltál. Nem csinálod véletlenül ugyan ezt?
32/f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!