A nők (elvileg) utálják, ha a férfiak tárgynak tekintik őket, ugyanakkor rühellik az érzelmes férfiakat, miért van ez?

"Úgy meg nem működik a kapcsolat, ha nem érzem magam felszabadultan, akár a korkülönbség miatt."

Tehát kiderül, hogy a valójában te vagy a frusztrált, komplexusos. Akkor ezek után kérdezem: Mivel érzed te magad jobban bármelyik nyafogó incelnél? Attól, hogy nem írod ki, még legbelül szorongsz a saját magadnak állított korlátaid miatt.

"De amúgy szerinted hogy lehet életem szerelme valaki, ha nem vonzódom az adott korosztályhoz, amibe tartozik? Vonzódás nélkül nincs szerelem, vagy te ezt másképp tapasztalod?"

Mert mondjuk ha egymás mellé állítok neked akármennyi embert, akkor csak saccperkábé tudod megállapítani a korukat. Egy dohányzó segédmunkás lehet, hogy 32 évesen 40-esnek néz ki, egy egészségesen élő sportoló lehet, hogy 45 évesen 32-35 körülinek, egy korábban érő, magasabb, szakállasabb 17-18 éves pedig simán eladhatja magát mondjuk 27-nek. Mindegyikre tudok a saját környezetemből példát mondani.

"Volt olyan esetem, hogy HR-esről pontosan meg tudtam állapítani, hogy kb mennyivel fiatalabb nálam, mert nem értette, hogy nekem nem BSC vagy MSC diplomám van, hanem még az előző, az osztatlan képzések idejéből."

És ezek után csodálkoznak a nők, hogy elcseszett kapcsolataik vannak, amikor fontosabb számukra, hogy a párjuk is a Bolygó kapitányán és a Kacsameséken nőtt fel, minthogy például passzolnak egymáshoz olyan dolgokban, mint

- politikai nézetek

- pénzhez való hozzáállás

- életcélok, jövőbeli tervek

- vallás, illetve világnézet

De azok után, hogy a női magazinok havonta lehoznak ilyen listákat, hogy ezek a tiltólistás témák az első randin, nem is csodálkozom rajta.

Ez a különbség az érett gondolkodású ember és az általánosító, előítéletes ember között. Én nem fogok kizárni az életemből egy 18 éves lányt sem csak azért, mert a kortársai nagyrésze Insta meg Snapchat meg Ask.fm függő, mert lehet, hogy ő éppen az a kivétel, aki értelmesebb, mint némelyik 30 éves.

"sokkal rosszabb, ha valakinek bárki jó, mert nekem az arról árulkodik, hogy önmagát sem ismeri az egyén eléggé."

Vagy esetleg rugalmas, mert tisztában van azzal, hogy senki sem tökéletes (ő sem) és a párkapcsolatok nem patikamérleg alapján köttetnek?

"stabil egzisztenciát hazudott az adatlapján, ehhez képest találkozásunkkor azt mondta, hogy csak részmunkaidőben dolgozik, és nem éppen stabil most a munkaügyi helyzete."

Ismét megcsillogtattad széles látókörödet, ha szerinted az egzisztencia csak attól függ, hogy ki mit/hol/milyen státuszban dolgozik és mennyit keres.

Ha van két örökölt lakása, amit kiad és bejön neki még egy internetes mikrovállalkozásból 50-100 ezer, akkor simán dolgozhat részmunkaidőben vagy alkalmizhat, amikor nagyon unatkozik otthon.

De igazad van, ha már nem próbaidős és 2 éve van neki valami diplomás állása ahol 200 ezret keres, akkor az aztán über-stabil egzisztencia, ha azon kívül nincs semmije és albérletet meg diákhitelt fizet belőle.

De azért az is sokat elárul a lelkivilágodról, ha a nem stabil egzisztenciával rendelkezőről már azt gondolod, hogy neked kéne kisegíteni.

Ilyen hozzáállással tényleg ajánlom a Puncs.hu-t, ott nem szólnak meg érte, ha kiírod, hogy nálad randinként egy 10-es, de inkább egy 20-as minimum legyen a zsebben, mert neked ez az elvárt életszínvonalad.

Nem szégyen az, de akkor tényleg írd le és a megfelelő helyen keress pasit, ha neked ez az elvárásod. Konkrétumok, elvont fogalmak helyett, ami mögé mindenki mást érthet.

Stabil egzisztencia lehet az is, ha valaki még nem kényszerült koldulni, nincsenek tartozásai és eddig eltartotta saját magát, mert kevesebbet költ, mint amennyit keres.

Kibújik itt a szög a zsákból, kéremszépen...

"Ez a különbség az érett gondolkodású ember és az általánosító, előítéletes ember között. Én nem fogok kizárni az életemből egy 18 éves lányt sem csak azért, mert a kortársai nagyrésze Insta meg Snapchat meg Ask.fm függő, mert lehet, hogy ő éppen az a kivétel, aki értelmesebb, mint némelyik 30 éves."

Aki érett gondolkodású, az elfogadja győzködés és hiszti nélkül az elutasítást. Ez a teljes kommented, amiből ezt a részletet kiemeltem, nem éppen érettségről tanúskodik.

Csak tudod, nekem elég fura jelenség, hogy mi a nyavalyának hisztizik valaki egy elutasítás miatt olyantól, aki számára gyakorlatilag idegen, mikor simán léphetne tovább, és kereshetne olyat, aki nyitott rá, de nem, jön a hiszti, jön az anyázás, jön a győzködés, mint hogyha olyan fontos lenne, hogy az az idegen odafigyeljen rád. Miért? Miért nem lehet továbblépni ezek nélkül csak úgy simán? Miért kell nekiesni egy idegennek csak azért, mert ő esetleg nem nyitott rád valamiért? Tökmindegy, hogy az a dohányzás vagy az életkorod vagy a testalkatod vagy a távolság, mindegy.