Volt már részetek olyan igazi "lábremegős" szerelemben?

Volt. 2x.

Ahogy írják, ez inkább plátói szerelem, rajongás , erős vágyakozás.

2 évig nagyon szenvedtem tőle szinte mindennap. Ma már hálás vagyok érte,hogy nem lett belőle semmi, pedig mindig nagyot dobbant a szívem és ki akart ugrani a helyéről akkor is, ha őt láttam, és akkor is, ha azokat az idegeneket láttam meg, akik hasonlítottak rá és hirtelen azt hittem, ő az. Ez kicsit a mai napig meg van még sajnos, de már lezártam ezt magamban.

Ez utóbbi életem legdurvább tapasztalása, az első nem volt ilyen durva.. Soha többet nem engedek ennek ekkora teret.

Volt, de sajnos viszonzatlan 🙁

Szeretnék átélni egyszer ilyen szerelmet viszonzottul!

Csak nem tudom hogyan lenne ez lehetséges, mert most egy nagyon jó kapcsolatban vagyok, amit nem éri meg felrúgni szerelem miatt. Sokszor dilemmában vagyok emiatt 🤔

Volt, de sajnos egyoldalú volt.

Az a legrosszabb, hogy már majdnem egy éve tudom, hogy neki ez nem jelentett semmit, de még mindíg így érzek iránta.

Igen, háromszor. Az első ovis szerelmem volt ilyen, ami 14 éves koromig tartott, én még tüdőgyulladást is kaptam attól, amikor végre egyszer odajött abba a társaságba, ahol én álltam. Összecsuklott a lábam, remegtem, és elkezdett leszakadni a hátam. Szóval nagyon plátói volt.:) A ballagási banketten felkért táncolni, én meg kikosaraztam, mert nem tudtam táncolni és mert azt gondoltam, csak szánalmomból kér fel. Utána írtam neki szerelmes levelet, de még csak nem is válaszolt.

Aztán 17 éves koromban is hasonló érzés tört rám, azt is elbénáztam, de ott voltak más akadályok is, nem illettünk össze egy fontos dologban, ami nálam kizáró ok volt, ezért inkább eltaszítottam. De ott olyan szerelmes voltam, és annyira megrázott, hogy el kell küldenem, hogy utána 29 éves koromig nem voltam szerelmes többé. 29 éves koromban ismertem meg a férjem, de az a szerelem sose volt ilyen kézremegős. Azt hittem, ez azért van, mert kinőttem belőle, mert önbizalmat szereztem, felnőttem. Pedig dehogy. Egyszerűen másfajta szerelem volt, biztonságosabb, de kevésbé őrült. 40 éves koromban szerettem bele valakibe, aki ugyanazt váltotta ki belőlem, mint az a 17 éves kori. Nem hittem el, hogy ugyanolyan béna tudok lenni, mint valami szende szűzlány egy férfi közelében. De amikor elkérte a telefonszámomat, úgy remegett a kezem, hogy el kellett rejtenem előle, amikor megcsörgettem és képtelen voltam elmenteni a számát. És amikor egyszer belépett az ajtón és rám nézett, elrohantam. Nem lett volna belőle más, csak őrületes szex. Ő is teljesen rám kattant, de neki csak egy lettem volna a sok közül. Végül ellökött magától. Aztán megkeresett újra, de nem szeret. Nekem ez szerelem volt. És ebből jöttem rá, hogy nem éltem át soha viszonzott szerelmet és már nem is fogok.

Nem volt még ilyen. Talán azért, mert nem tudok igazán beleszeretni senkibe első látásra vagy egy találkozás után, csak ha már jól megismertem. Akkor meg már nem remegek előtte és nem beszélek össze-vissza.

Olyan mondjuk volt a mostani páromnál is, mikor kezdünk barátságból átfejlődni kapcsolatba, hogy alig bírtam magammal, mert úgy vártam, hogy végre találkozzunk.