Tapasztaltak valasza erdekel. Gondolom mindenkinek mar volt olyan igazi perzselő szerelemben resze, ami viszonozva is volt. Beleadtam ok 150%-ot. (Tobbi lent) (? )

Ilyen szerelem talán csak egyszer van az életben. Ha jönne esetleg valaki, aki felülmúlja, akkor az előző már nem "A szerelem" lesz többé, csak egy szerelem a többi közt.

Nekem volt részem egy ilyen szerelemben. Nem állítottam fel utána semmiféle mércét, pont azért, mert szerintem sincs olyan, akivel ugyanazt el lehetne érni, és nem is akarom.

Minden ember más, úgy gondolom, nem jó egymáshoz mérni őket, még ha akaratlanul meg is teszi néha az ember. Két különböző emberrel úgysem lehet ugyanolyan jó egy kapcsolat. Lehet hasonlóan jó (vagy éppen hasonlóan rossz), de ugyanolyat nem érdemes elvárni.

27N

ilyen csak 1x van az ember életében.

mondjuk lehet hogy a nők képesek mindet ugyanúgy megélni én elhiszem.

Majdnem 5 éves kapcsolat volt, szerelem, hiányzás, összeillünk, közös tervek. Aztán kiderült, hogy átver, hazudik, új esélyt adtam, kár volt. Megszívtam.

Vége lett, elpakoltam magamban, de tudtam, hogy ez az életem része, le nem tagadható, tanultam belőle.

Eszemben sem volt hasonlót sem keresni, pláne nem jobbat. Összeszedtem magam és nyitott voltam.

Aztán megismertem valakit. Sosem hasonlítottam össze, nem is szabad!

Összeházasodtunk és jobb, mint az a korábbi kapcsolat. Nincs játszma, nincs hazugság. Boldog vagyok.

Azt is el kell mondjam, hogy az idő fontos tényező; ahogy múlnak az évek, megkopott a régi szerelem emléke, már sokszor csak annyi jut eszembe, hogy vajon hogy kerültem én anno amellé az ember mellé?!

Adj időt magadnak és semmiképp se akard összehasonlítani sem a kapcsolatokat, sem az embereket. Csak engedd meg magadnak, hogy boldog legyél, de tényleg!

Nem csak elfogadni, nem megalkudni!

Ha nincs meg az a plusz, az nem jelenti azt, hogy sosem lesz már! Csak ne kapaszkodj bele görcsösen.

Nekem is volt ilyenben részem. Megtanultam hogy ez nem szerelem. Ez egy fellángolás, általában fiatalabb korban jön elő, mikor még az embernek semmi gondja nincs. Mikor még új az érzés. Ezzel az a baj, hogy elmúlik. Utána pedig már nem látod olyan derűsnek a kapcsolatot. Az érzés elmúltával azt veszed észre, hogy már nem köt hozzá semmi. Nem véletlen, hogy nagyon ritka az, hogy ebből egy életen át tartó kapcsolat legyen.

Felnőtt fejjel jön rá csak az ember, hogy nem ezt kell keresni, hanem egy olyan társat aki olyan mint te, vagy hasonló. Akivel el tudsz beszélgetni, jól érzed magad a társaságában. Akikkel van vagy lesz közös hobbid. Hasonló a jövőképed, életmódod. Ezek olyan dolgok, amik nem múlnak el, ezek egy életen át összekapcsolnak benneteket.

Én most egy ilyen kapcsolatban vagyok. Kiegyensúlyozott és boldog vagyok. Együtt építjük a kapcsolatot. Egyformán látjuk a dolgokat, így minden könnyű, mindent megbeszélünk.

Felnőtt fejjel,már ritka, hogy kialakuljon az amit leírtál. Sok a mindennapi gond, munkahely... De ha még valami módon mégis megjön ez az érzés, idő kérdése és elmúlik. Utána mi lesz??

26N

4-es vagyok

Egy srác fogalmazta meg jól itt gyk-n. Leveleztem vele. Azt mondta hogy "ő nem az igazit keresi, hanem azt akiből lehet majd az igazi"

Sztem nagyon jól fogalmazta meg a dolog lényegét. Mindenért tenni kell, semmit nem kapunk meg készen. :))

Kérdés:

Ha olyan fene nagy (volt) ez a "szerelem", akkor ugyan miért lett vége?

Másrészt ez nem tartós érzelem, ez a fajta érzelmi ÁLLAPOT mindig elmúlik, felnőtt korra azért ezt illik tudni..

Harmadrészt # 4-es is szépen megfogalmazta.

Ha ilyen érzelmi állapotot kergetsz, sosem lesz tartós kapcsolatod. Az egész csak illúzióra épül, ami szétfoszlik hamar, de nagyon mayimum 1-2 év alatt.

26N szintén

Ilyen egyszer érez az ember, és inkább fiatalabb korban.

Ne próbáld hasonlítgatni, összemérni és ne keresd azt aki felülmúlja. Csak álmokat kergetnél.