Volt már részetek olyan igazi "lábremegős" szerelemben?

Ha férfi viselkedik így, ahogy az első bekezdésedben írod, akkor kiröhögik a nők, és el is felejtheted a dolgot, ha egy lány, akkor ő a legcukibb a világon... ezzel nem lehet mit csinálni, így működik a világ.

Van a pszichológiában a kognitív viselkedésterápia, ami tulajdonképpen arról szól, hogy a belső folyamataid, ami mindenkinek más, találkozik a helyzettel, ami kialakít egy gondolatot, ami kialakít egy érzést. Ha 5 ember ránéz egy fára, 5 különböző reakció születik, mert mind az ötnek másak a belső lelki folyamatai, hiába ugyan azt a fát nézik.

Itt ugyan erről beszélünk, van olyan férfi, aki hidegvérű marad, és szimplán nyomul a csajra. Feltételezzük, hogy külsőleg ugyan olyan szintű pasiról van szó, másban meg olyan gondolatok alakulnak ki, amitől kialakul ez a szorongás.

Ezekben a dolgokban kell elmélyülni, akár egy terapeuta segítségével is, hogy mik ezek a folyamatok, ami miatt te ilyen vagy, milyen élmények voltak az életedben, amik így alakítottak, és hogyan lehet orvosolni.

Lábremegős érzésben még nem volt részem, de a torkomban dobogó szív érzése ismerős. Augusztusban volt az első ilyen torok dobogásom, aztán pici időt kértem, nem voltam még felkészülve rá, és végül beteljesedett a szerelem. Már azt hittem nem is tudok szeretni az előző hosszú kapcsolat után, de minden jól alakult mostanra.

35/f

Igen, 14 éves voltam. Nem lett belőle semmi, hiszen sokkal idősebb volt nálam és párja is volt.

Persze, mint írtad, lányként/nőként nekem még jól is állhatott az ilyesmi, de azóta már többször és komolyabban is voltam szerelmes, és egyszer sem éltem át a félszegség és a zavarodottság ilyen fokát, mint akkor. Az a plátói szerelem, rajongás mintha pont arra kellett volna, hogy megedződjek, megtanuljam az ilyen helyzeteket kezelni.