Az ő teste, ő dönt csak?

Csak a gyerekkérdéssel az a baj, hogy ha két ember akar, akkor sem tud kompromisszumot kötni. Nem lehet egy fél gyereket megszülni.

Ugyanazt mondtam, amit te. Nincs értelme úgy kapcsolatot kezdeni, hogy nem tudjuk, mit akar a másik. És ezt nem megbeszélni kell, hanem elmondani. Ha valaki akar gyereket, azt nem megbeszélnie kell velem, hanem közölnie, és én onnan tudom, hogy nem vagyunk egymásnak valók. Ez nem baj, ez így lenne szerintem tökéletes.

Ne vedd sértésnek, de nem szavakon lovaglás az, hogy ha nem tudod kifejezni, amit szeretnél. Többször elolvastam, amiket írtál, nem akarok beléd kötni, szeretném megérteni, amit mondasz. A kérdés alatt kifejtésed úgy hangzik, mintha két ember összejönne, mondjuk 3 évig semmi komolyról nem esne szó köztük, de "eljött az idő", és megkérdezi az egyik a semmiből, hogy "te amúgy akarsz gyereket egyáltalán?"

Igazad van abban is, hogy határozott emberek kellenek, de inkább olyanok, akik gyakorolják az önismeretet. Embertől függ, mi az, amiben hajlandó kompromisszumra, és mi az, amiből nem enged. Ilyenkor csak tudja magáról, hogy bizonyos döntések miatt boldogtalanabbnak érezné magát.

"A jövőben majd tapintatosan megérdeklődöm az ilyen főbb kérdéseket nehogy például olyan emberrel kezdjek mint az utolsó."

Pedig jobb lenne, ha hozzám hasonlókkal találkoznál, mert én megmondom neked, hány óra, és tudnád, hogy tovább kell keresgélni, mert nem illünk össze. Mondom, én első randin örülnék egy ilyen kérdésnek, mert komoly kapcsolatot keresek, és nem akarok olyannal lefeküdni, akivel ilyen fontos kérdésben nem értünk egyet.

Mert milyen lenne az, ha randizol valakivel, megkérdezed, "szeretnél a jövőben gyerekeket?", ő meg azt válaszolná, "ha eljön az ideje, elárulom".

Milyen kompromisszumra gondolsz? Gyerek kérdésben nincs kompromisszum. Az vagy van, vagy nincs.

Egyébként meg igen, az ő teste, ő dönt. De ez rád is igaz. Te is dönthetsz róla, hogy akarsz-e gyereket vagy nem (gumit húzol). Olyan társat kell keresni, aki egy véleményen van veled ebben az igen lényeges témában. Ez a minimum, mert így is ezer dolog közbejöhet.

Pl megbeszéltétek, hogy két-három-x gyereket akartok, de az első terhesség problémás volt, ne adj isten komplikációk voltak szülés közben, szétszakadt lent a nő, fel kellett vágni, később újabb műtéteken kell átesnie, hogy rendbe jöjjön. Ez sajnos nem elképzelhetetlen. Egy ilyen után simán lehet, hogy nem vállal be egy új terhességet. Úgy gondolod jogod lenne ráerőltetni, hogy de igenis szüljön újra, mert úgy volt megbeszélve?

31-nek teljesen igaza van. Nem kell egymást hülyíteni meg arra bazírozni, hogy hátha meggondolja majd magát. Ennek csak az a vége, hogy te pedálozol, mint az állat, a másik meg egy "hálátlan görény", elcseszitek egymással az időtöket, holott, ha világosan elmondjátok mit akartok a másiktól, majd arra juttok, hogy nem passzoltok, már rég a megfelelő emberrel lehetnétek sérülések nélkül.

32/f

Az lehet, hogy az ő teste, de a te életed is, a te fizetésed, a te hozzájárulásod.

Ha ilyen felfogással van a barátnőd, lapát. Önző, egoista tehén.

Az exed önző és buta.

Önző, mert nem gondol arra, hogy szülőnek lenni nem a 9 hónap terhességéről szól. A gyereknek nem elég egy anya, egyáltalán nem szabadna ennyire lebecsülni a apai szerepet, akik attól, hogy nem ők hordják ki még ugyanolyan fontosak, mint az anya, ezért az ő szavuk is fontos. Ha bármelyik fél nem akarja, akkor ne legyen gyerek.

Buta, mert ezt a szöveget valószínűleg hallotta valahol, és rögtön magáénak vallja, pedig értelmezni nem volt képes, hogy mikor, miért, milyen körülmények között szokták ezt mondani.

Azt meg nagyon sajnálom, hogy a legtöbb nőnek csak a terhesség meg a babázás jut az eszébe a gyerekvállalásról, nem az, hogy minimum 20 év felelősségvállalás egy ember életéért. Az a kilenc hónap a legkönnyebb ebben a vállalkozásban.

Nem kéne ítélkezni az ex felett, joga van gyereket nem vállalni, és lehet, hogy nem beszélt valamiről, ami miatt érthető lenne ez a döntése azok szemében is, akik erőltetik a gyerekvállalást. Ezek viszont nem változtatnak azon a dolgon, hogy az ilyen dolgokat az elején tisztázni kell, és két ember közös egyetértése kell hozzá, és nem szabad egyik felet sem győzködni, ha nincs egyezés, hanem el kell köszönni.

Volt egy kollégám, akinek a párjának nem lehet gyereke, így is boldogok, és nem volt belőle probléma, másban élik ki magukat, anyámnak volt egy kolléganője, akinek házasságban derült ki sok próbálkozás után, hogy nem lehet gyereke, őt meg elhagyta a férje emiatt. Nekem is benne van a pakliban, hogy lehet, hogy nem lehet, vagy nehezen fog összejönni, nem reklámozom, mert én nyitott vagyok alternatív megoldásra is, és amúgy is pocsék érzés belegondolni, hogy korombeliek mostanában szülnek első, második, harmadik gyereket, velem meg lehet, hogy kicseszett a természet, nem akarok ezen agyalni, viszont volt már, aki sürgetett, hogy kifutunk az időből, vele közöltem, hogy nálam ez nem játszik, és álljon le, főleg, hogy alig ismertük egymást, és ha neki sürgős, keressen olyat, akinek ez nem probléma. Fel is szívódott. Nem sajnálom.