Miért nehéz normális párkapcsolatot találni?

#10: Én bizonyos szempontból nem vagyok normális, mert zárkózott vagyok, de sosem akartam volna kihasználni senkit. Itt is sok nőneművel beszélgettem, volt, akivel hosszú hónapokon keresztül, hogy bebizonyítsam, tényleg érdekel a másik ember. Nem egyszer felvetettem a személyes találkozás lehetőségét is, mindezt úgy, hogy nekik utazniuk sem kellett volna, és én álltam volna a meghívást. Ehhez képest 99%-ban egy nagy nulla volt a végeredmény, holott ezektől az emberkéktől csak a siránkozást hallottam itt, hogy ők nem kellenek senkinek, rájuk nem figyel fel senki, blablabla. Mindenütt csak a siránkozás megy, hogy a mai férfiak nem mernek kezdeményezni, hogy a csendesebb, átlagos külsejű lányoknak nincs esélyük stb., de pl. minek és hogyan menjek oda bárkihez is csak úgy random, ha 10 nőből 9-cel a szemkontaktust sem lehet felvenni mondjuk az utcán, vonaton, akárhol, vagy éppen állandóan a telefonjukat buzerálják, nehogy véletlenül hozzájuk szóljon bárki is? Én már nagyon belefáradtam ebbe az egészbe, pedig nem a műnőkre hajtottam soha, de nem látom sok értelmét az egésznek, kb. mintha tűt keresnék a szénakazalban.