Ha gazdag férfi vagyok de nem kívánom eltartani a nőt akivel élek, akkor is vonzó maradok a szemében?

:D :D :D

Akkor miért házasodsz? A házasságnak az az egyik értelme, hogy vagyonközösség jön létre, ami lehetővé teszi a közös utódokról való közös (anyagi értelemben is vett) gondoskodást, a másik értelme, ha nincs utód, akkor az egymásért való felelősségvállalás, és az egymás mellett való elköteleződés. Ha neked egyik se kell, akkor neked egy anyagilag független barátnő kell, nem házasság...

Egyébként valami kisebbrendűségi érzésed van, hogy úgy gondolod, hogy sanszos, hogy valaki csak a pénzedért akar veled futni?

Mondjuk azért itt vannak kérdések, amik felmerülnek. Pl ha neked van 5 lakásod meg 3 villád, plusz 9 nyaralód a Balaton partján, akkor a nőnek továbbra is lennie kell egy saját lakásának, hiába, hogy a lakhatás esetedben bőven adott?

Egyébként én úgy képzelném, hogy persze, önellátó vagyok, van munkám, jól keresek, megbecsült vagyok a szakmámban, élvezem a munkám és abszolút csomó visszaigazolást kapok onnan, szóval semmi szándékom nincs feladni, de ha már van, akkor már nyilván szeretnék részesülni a férfi által nyújtott anyagi javakból. Most nem arra gondolok, hogy vegyen nekem egy zsír új lambót vagy valami, de hogy azért igenis vigyen el magával szép helyekre nyaralni, ha mindketten szeretnénk és jól érezzük magunkat, lakhassunk a jó környéken levő lakásában, ne határozzon meg mesterséges gátakat a saját vagyona és a közös életvitelünk között. Az utolsó tételeddel, a szerződéssel kapcsolatban nekem az ötlött fel, hogy én jelenleg házasságban élek, minden vagyon közös, nem tudok semmit sem felhalmozni, mert hiszen minden pénzem a közösbe megy. A fizetésem vagy 80%-át levonja automatikusan a bank, a maradékból meg finanszírozom a kaját meg háztartási cuccokat meg ilyesmi, nagy ritkán veszek magamnak valami ruhát vagy hasonlót, de így értelemszerűen nem tudok semmit sem félretenni és nem tudok semmiféle vagyont felhalmozni. Ha te is hasonló felállást képzelsz el, akkor a nőnek lehetősége sincs saját vagyont felépíteni, ami azért valljuk be, nem fair. Nekem ha az irományom legelején említett vagyonom és még emellett stabil, magas jövedelmet hozó vállalkozásom lenne, nem nyafognék, hogy ki akar lehúzni és ki nem, akit szeretek, azzal igenis megosztanám, mert közös életünk van, amit közösen kell élnünk/élveznünk. A szerelemhez szerintem kell bizonyos fokú naivitás, különben elveszik a varázsa és megmarad egy sivár, halott üzleti tranzakciónak.

Én nem házasodom, vagyis egyelőre nincs tervben pedig a baba már jön.

Nem mindenről tud a párom, ami az anyagiakat illeti, de nem is kérdezget, különösebben nem is érdekli.

Nem esem túlzásokba a költekezést illetően. Azt veszem meg amit jónak látok, akkor és úgy ahogy annak látom. Azért vásárolok neki, hogy örömömet leljem abba, hogy örömet okoztam neki. Viszont alapból nem szórom a pénzt, hova tovább magamra különösen sóher vagyok, így a felállás mindig így alakul ki. Nem kell odafigyeljek ilyenekre és másnál sem kellett.

Amitől tartasz az ilyen fikció. Kevesebbet kéne agyalni ilyesmiken. Majd az élet hozza, amit neked szánt.

Szerintem a kérdező arra gondol, hogy ameddig a felesége a nő, addig ésszerű keretek között nyugodtan költse a pénzt ami mondjuk a férfi vállalkozásából folyik be a kasszába, de ha a nő válni akar, x év múlva, akkor ugyan ne vigye már a férfi vállalkozásából befolyt pénz/2-t, mert a csaj nem dolgozott a vállalkozásban, hanem orvos, gyógyszerész, tanár, stb.

32/f