Lányok, nők, miért vagytok totálisan képtelenek átérezni a férfiak társkeresési problémáit?

De megis mit ertel az alatt, hogy aterezni a problemat? Persze szar lehet meg minden, de attol fuggetlenul nem fogok sajnalatbol vagy egyutterzesbol senkivel osszejonni, de meg randizni se. Vagy mit varsz a noktol? Hogyan kene empatikusabbnak lenniuk? Mivel tudnak ezt kimutatni? Mert nyilvan az nem opcio, hogy sajnalatbol ismerkedunk valakivel, szoval kivancsi lennek, hogy megis szerinted miben mutatkozna meg ez az egesz egyutterzos dolog.

Utolso: Igen az olyanokon, mint te valoban csak nevetni lehet.

Kiegészíteném. A 40 fölötti, SIKERTELEN, elhagyott, kidobott, elvált nők (tehát akik visszakerültek ebben a korban a húspiacra) kezdik átérezni.

Persze még ők is kelendőbbek, csak ők már csak olyanoknak kellenek, akik nekik nem kellenek, vagy azoknak, akik a gyerekük lehetne, vagy az idősebbek közül a sikerteleneknek, akik nem vitték semmire az életben, nem sikerült egzisztenciát építeni, viszont nagy dumák vannak, miért nem. Egy idő után azt érezheti ez a nő, hogy 40 fölött csak a múltban sikeres, bukott vállalkozók vannak, akik most segédmunkásként dolgoznak, de régebben luxusban éltek és mindenük megvolt.

Fiatal, 16-30 közötti lányoktól ne várj együttérzést. Ők utálják ezt a részét a dolognak, hogy folyamatosan vissza kell utasítgatniuk a férfiak 80-90%-át, azért meg még mérgesebbek, hogy a nekik megfelelő 10% meg nem próbálkozik, vagy más lányoknál próbálkozik, esetleg ha ők próbálkoznak nála akkor meg a srácnak nem jönnek be.

Aki a szopóág jobbik végén van, az sosem fog együtt érezni, mert azzal egyszerre ő nagyon rosszul érezné magát, ha tényleg belegondolna a másik helyzetébe.

Ha megmondod például 100 embernek, hogy mi azért élhetünk luxusban, mert sokan napi 2 dollárnál kevesebből élnek akkor mindenki megpróbál valamit kitalálni, hogy "azért szegények mert hagyják, hogy diktátorok uralkodjanak" "nem én zsákmányoltam őket ki, hanem az USA", "nem mi zsákmányoltuk ki őket, hanem az elődeink" és így tovább.

És legyen mindenki őszinte magával. Mi inkább foglalkozunk azzal, hogy az EU-ban többet keresnek ugyanazért a munkáért, mint itthon, mint azzal, hogy mennyi mindenünk van. Nem érezzük magunkat gazdagnak, mert nem hozzájuk képest akarunk azok lenni, hanem akiket "emberszámba veszünk".

Így vannak ezzel a nők is. Nem érdekli őket, hogy hogy éreznek azok a pondrók, akik odakullognak hozzájuk, őket az érdekli, az a 2-3 férfi, aki tetszik nekik és sokszor már az is irritálja őket, ha a pondró kolléga akár csak hozzá mer szólni a számára kiszemelt főnök fia jelenlétében, mert a főnök fia a végén még azt hiszi, hogy van köztük bármi is a pondróval és biztos azért nem tette hozzá a "Kiugrom egy kávéra" mondatához, hogy "Velem tartasz/Hozzak neked is?"

A nők csak azoktól a férfiaktól várnak közeledést, akik tetszenek nekik. És baromi frusztráltak amiatt is, hogy ha ők kezdeményeznek, akkor megkapják a K és R betűs jelzőket.