Lányok, nők, miért vagytok totálisan képtelenek átérezni a férfiak társkeresési problémáit?

Ha egy nő talpraesett, magabiztos férfit szeretne magának, akkor jogosan várhatja el, hogy a férfi megszólítsa, hiszen ilyen partnert keres. Ebben a helyzetben tehát jogosan mondják azt, hogy meglett volna a kémia, de ha nem szólította meg a srác kölcsönös jeladás után, akkor nem olyan személyisége van, mint amilyet ő keres, ezért nem szólítotja meg a nő.

Egy másik kategóriába tartoznak azok a nők, akik nem tudják, mit akarnak, ezért nem is mernek tenni érte, a férfiakra hárítják a felelősséget.

Egy harmadik kategóriában olyan nők vannak, akik ezt kikérik maguknak és azt mondják, hogy általánosítasz, ők igenis kezdeményeznek.

Ennek a csoportnak pedig egy tovabbfejlesztett/tapasztaltabb változata pedig az, amikor már azért nem kezdeményeznek a nők, mert tudják azt, hogy a férfiak többségénék kódolva van a fejükben az, hogy csak akkor értékes a zsákmány, ha ők vadásszák le.

21/N

Én átérzem.

De ha pl van pasim, vagy épp túl vagyok egy szakításon, hosszú kapcsolat után, lehet, hogy nem érdekelne.

Amúgy sem feltétlenül vagy az esetem, de pl bunkó akkor sem lennék veled; mert én pl együttérző vagyok.

*Szóval én együttérző vagyok, de lehet, hogy velem nem is találkoznál.

Most így jobb? (amúgy ténlyeg csak kérdezem, nem akarlak megbántani, én szeretek mindenkit(na jó, mindenkit azért nem xD))

(Ha meg mégis, lehet ,hogy nem lennél az esetem, azt nem tudom, de ez már talán annyira nem ide tartozik.)

*Má' a szó legszorosabb értelmében nem szeretek mindenkit; de alapból mindenki arról indul,hogy minimum közömbös, még ha nem is szeretem, ha nem is érdekel különösebben, akkoris onnan indul mindenki, hogy nem utálom.

De sajnos nem mindenkinél ez az alap. Pl ha vki ok nélkül genyózik valakivel, azt én sem bírom, mivel én mint írtam, empatikus vagyok.

Azért, mert az életben a párkapcsolat extra, ti meg úgy próbáljátok beállítani, mintha a nők hagynának kivérezni titeket az út szélén azzal, hogy nem titeket választanak.

A párkapcsolat olyan, mint a csokitorta. Jó ha van, rá is lehet szokni, de nem olyasmi, mint pl a víz, így lehet nélküle élni. Ha extrákat akarsz, akkor küzdj meg értük.

Továbbá.... Ironikus módon a férfiak társkeresési problémái folynak még a csapból is; mindenki tudja, hogy milyen nagyon szar is nektek...

A valóság az, hogy a ti nyomorotok valamennyivel szembetűnőbb, mert ugye ti kezdeményeztek (igen, visszamaradott antifeminista társadalomban élünk, ahol még mindig mélyen belénk vannak ivódva az ilyen szokások) szóval ti is kapjátok a visszautasításokat. Ebből a szemszögből úgy tűnik, mintha a nők olyan hű-de-hihetetlenül felszínesek lenének akiknek lehetetlen megfelelni, de ti is csak azokhoz mentek oda, akik tetszenek nektek.

Nálatok az a probléma gyökere, hogy odamentek a kiszemeltetekhez, aki fél perc alatt leráz titeket, nálunk meg az, hogy a kiszemeltünk soha nem is próbálkozik be nálunk, mi meg sokszor nem merünk, mert ugye sokan k...váknak tartják aki látványosan kezdeményez, márpedig nem akarsz a k...va a kategóriába kerülni, mert a népszerű szófordulattal élve az ilyen "csak dugásra jó".

Rosszul érint, hogy nyilvános helyen elutasít egy idegen nő, és ezért empátiát vársz?

Ok.. Hol az empátia azoknak a nőknek, akikhez odamegy egy férfi pl egy buszon, és bevallja, hogy szeretne tőlük valamit, ami azt jelenti, hogy ez a tök vadidegen férfi valszeg napokig vagy hetekig figyelte őket?

Ne ismerkedj utcán.

Az empátiámat azoknak tartogatom, akik nem hiszik, hogy a nők személyes életének közszolgálatnak kéne lennie.