25 év körüliek! Ti felnőttnek érzitek magatokat? Mit értetek el eddig az életben?

Jo munkám van amivel jól keresek es szeretem. Lakásom van...meg par évig hitellel.

Van egy gyönyörű kislányom. Kutyám, közép osztályu autóm.

Van pár dolog amiről le kellett mondjak de nem bantam meg. Valamit valamiert.

Lányom apja nélkül nevelem,segitsegem van.

Jelenleg van egy jo barátom akivel neha jól érezzük egymást. Nekem ez egyenlőre elég es tökéletes.

Van pár barátom. Sokmindent kiprobaltam,de még lenne mit.

Kb ennyi.

N27

A "lassan 30 leszel" kicsit túlzás, messze van az még. Lehet, hogy másnak ilyenkor már családja van, de a környezetemben senkinek sincs még gyereke ilyen fiatalon. Az, hogy én már férjhez mentem, eléggé különlegesnek számít magam körül.

Elégedett vagyok alapvetően. Vannak még hiányosságok az életemben, a személyiségemben, de nem hiszem, hogy valaha is azt fogom mondani, hogy "igen, felnőttem, most már _készen_ vagyok". Valamilyen szempontból felnőtt vagyok- befejeztem az egyetemet, király munkahelyem van, megbecsülnek, szakmai sikereket érek el, népszerű vagyok, van egy csomó kedves ismerősöm és néhány közeli barátom, van egy férjem, cicánk, nemrég vettünk lakást- szóval így alapvetően jó és felnőttes dolgokat tudok magaménak. De azért felnőttnek még nagyon nem érzem magam.

Párkapcsolat szempontjából egy nagy nulla vagyok.

Amúgy van stabil munkahelyem, autóm, spórolt pénzem, nem kell nélkülöznöm és nincs adósságom. Házam nincs, de szeretnék minél előbb. Hitelt nem nagyon akarok felvenni úgyhogy inkább gyűjtök tovább.

A barátaimhoz, ismerősökhöz képest nem érzem úgy hogy el lennék késve, viszont van olyan volt osztálytársam, akinek már 8 éves gyereke van. Nekem meg barátnőm sincs, nem hogy még gyereknevelésen kelljen gondolkozzak.

A szemèlyiségfejlődésem alakul. Régebben nagyon csendes voltam, nehezen tudtam idegenekkel elbeszélgetni. Mára ez sokat javult. A másik hogy régen ha valami nem jött össze, akkor egyből felidegesítettem magam. Most elgondolkozom először, hogy mit lehetne máshogy csinálni, megpróbálom újra és csak utána idegesítem fel magam :D

Mindent összevetve elégedett vagyok, de egy társ eléggé hiányzik az életemből.

24

24 vagyok.

Felnőttnek érzem magam, bár még a "mamahotelben" lakom, illetve mostanában kijárok külföldre dolgozni, szóval akkor nem itthon vagyok.

Amit elértem: van diplomám, amire sajna menet közben jöttem rá, hogy lehet, rosszul döntöttem vele, így hát most ezért vagyok külföldiában, itthoni szemmel aljamelót végezve.

De legalább gyűlik a pénz, természetesen a cél egy saját lakás itthon hitel nélkül, vagy nem túl nagy hitellel, aminek pár éven belül lesz realitása.

Párkapcsolati téren szerintem le vagyok maradva az átlagtól, a pasik eddig nem igazán jöttek össze, legalábbis olyan kapcsolatot nem igazán találtam, ahol komolyan vettek volna. Valószínű, velem van a baj, csak arra még nem jöttem rá, hogy mi.

Azért remélem, lesz egyszer családom.

Személyiségügyileg nehéz megmondani. Komolyodtam ,máshogy látom a világot, társadalom kritikusabb lettem.

párkapcsolatilag nulla, sziinte sosem volt barátnőm, sajnos reális esélyt nem látok rá, valami nagyon hiányzik belőlem is, de hogy őszinték legyünk a mai lányok sem a legmegbízhatóbbak. egy 2 éves kapcsolatom bomlott fel, amikor mással láttam meg az utcán..

ami az anyagiakat illeti az Alpokban melózom 3 éve nagyjából fél / háromnegyed lakás ára megvan, van mellé egy szuper autóm, és képzésen gondolkozom jövőre, mert hazai szemmel " alja " melót végzem.

Európa számos pontján megfordultam már, világot láttam, megtehetem, hogy utazgatom. De a magánélet az kevés és katasztrófális..

27 vagyok 30 éves koromban eldöntöm, hogy tovább, azt se bánom, ha kötelet teszek a nyakba, vasalózsinórral ügyesen bánok, tudom hol kell szorítania...