Normális dolog hogy azt értem, hogy sosem lesz párom, pedig szeretnék?

Már régen is azt érzetem, hogy nekem sosem lesz barátnőm, mert egy lánynak sem tetszem, olyan 15-16 évesen volt ez. Nagyon rossz érzés, kívülállónak éreztem magam nagyon, de próbáltam elfogadni. Most 21 éves vagyok, nagyon szeretnék már barátnőt, keresgetek, próbálok tenni hogy legyen, de úgy érzem hogy az élet nem akarja hogy barátnőm legyen. Nagyon rossz érzés, hogy ennyire sikertelen vagyok a lányoknál. Pedig nem vagyok annyira előnytelen kinézetű, de jóképű sem.

Sokszor bele gondolok abba, hogy mi van ha ez örökre így marad...rossz egyedül, főleg hogy szeretnék majd családot.

Szerintetek miért van az hogy valakinek már 15 évesen is van párja, én meg 21 évesen is egyedül szenvedek kitudja meddig?