Ha en kevesett beszelek akkor jobb lenne nekem egy olyan baratno aki folyton fecseg?

Eez így nehéz ügy. A csacsogósok is megunják azokat, akik nem reagálnak. Szóval néha azért tudni kell jólirányzott kérdéseket feltenni (kifejtős típusú, nyitott kérdés, amit nem lehet egyetlen szóval megválaszolni)

Aktív hallgatás is segíthet. Nagyjából a néha egy aha-aha, be kell nyögni, hogy úgy teszel, mintha figyelnél. Szeretem mikor már 5mp után nem tudom követni, és akkor elég csak 2 perc múlva újra kérdezni valami témábavágót, és ezek az emberek kb 90%-os részvételű beszélgetés után elmondják, hogy mennyire szeretnek, és milyen jót beszélgettünk, pedig rohadtul semmit nem tudtak meg rólam, csak kérdeztem szinte...

Ha nem idegesít, akkor igen.

Ez ugyan nem párkapcsolat, de én csendesebb típus vagyok és mindenki azt hiszi, hogy a csendesnek csendes barát kell, de nem. Én sokkal jobban elvagyok a cserfesebb emberekkel, mert sosincs kínos csend, ha én nem beszélek, beszélnek ők.

Apám szintén csendes, a barátnője viszont nagyon beszédes, ha ő nem beszélne annyit, egész nap csendben ülnének otthon.

Szóval, ha nem zavar, akkor szerintem jobb egy beszédes lány.

Hát, nem vagyok benne biztos, hogy az lenne jó neked. Bár nyilván csak te tudod, hogy te mit szeretsz: kényelmes csendet, vagy hosszú monológokat. :)

Én beszédesebb lány vagyok, és jól elvagyok a hozzám hasonlóakkal is, meg a csendesebb típusokkal is. De azért van egy határ, én sem szeretem, ha 90%-ban a másik beszél, és igyekszem én is teret adni a másik félnek, hogy ne 90%-ban én uraljam a beszélgetést. Szóval a nagyon durván sokat beszélő egocentrikus embereket sem tudom elviselni, ahogyan sajnos azokat sem, akik alig szólalnak meg.

Egy sztori: egyszer táncpróbák alkalmával el kellett beszélgetnem egy sráccal, akire mondhatjuk, hogy csendesebb típus volt. Namost, hát, engem a legtöbb dolog úgy-ahogy érdekel, és nagyon sok mindenről van véleményem, talán egy-két téma van, amire vállat rántok és azt mondom, hogy "aha, ok, nem beszélünk inkább másról, mert ez uncsi". Kb talán a vallás és a politika ez a kategória, a többi dologhoz szerintem hozzá tudok értelmesen, érdekesen szólni. Megpróbáltam vele elbeszélgetni, alap dolgokat kérdezgettem tőle (miről szeretne beszélgetni; nem tudja; gimi utolsó éve van, tudod már, hogy hova mész; nem tudja; szereted a sulit; aha; van kedvenc tárgyad; nincs...), de olyan szinten tőmondatokban válaszolt, hogy hihetetlen. Kérdeztem kifejtősebbeket is, hát, mesterien válaszolt a lehető legkevesebb szóval. :D Ezek után, gondoltam, oké, én jobban szeretek beszélni, oké, akkor felhozok én témát: töri, fizika, matek, biosz, család, közelgő események (szalagavató, karácsony, szünet), hobbik, tervek, barátok... de igazából örültem, ha annyit mondott 3-4 mondatom után, hogy "aha" (sőt, meg is kellett kérnem, mert annyi ideig nem válaszolt semmit, hogy mondjon már valamit ha így értette, hogy mit mondok. egyébként értelmes srác volt, legalábbis elvileg mindenképp, szóval nem valami buta bunkó, ez tuti). Pedig nagyon-nagyon próbálkoztam csak felvetni témákat, hátha az egyikről lesz mondandója, véleménye, akármi. Oké, lehetne mondani, hogy unalmas vagyok biztos, de ezzel az ismerőseim 90%-a biztosan nem értene egyet. Voltak mondjuk a helyzetben egyéb körülmények is, amiket nem részleteznék, de a lényeg az, hogy legjobb tudásom szerint én mindent megtettem, de az alatt a másfél óra alatt a rekord egy 12 szóból álló mondat volt.

Nekem nincs bajom a csendes emberekkel egy határig, de ez túl volt rajta: amikor egy kifejtősebb kérdésre is azt mondja a másik ember, hogy "aha", hát, azt már én sem viselem el. Ellenben van 5-6 csendesebb barátom, akikkel az arány kb 70-30, de tök értelmesen el tudunk beszélgetni, van véleményük és meg is osztják velem, gördülékeny és mindkét fél számára élvezetes a társalgás. Ezzel semmi bajom. Viszont ha nagyon magadba zárkózó vagy, akkor ez zavarhat egy olyan embert, aki beszédesebb.

És ami a legfontosabb: nem mindegy, hogy miért vagy csendes. Ha azért, mert neked ez így jobb és nincs igényed annyira a gondolataid megosztására (csak majd olyannal, akiben bízol), az egy teljesen más történet, mint ha azért nem beszélsz, mert nem tudsz kommunikálni, ez utóbbi szerintem súlyosabb probléma, és ez esetben javítani kéne ezen, gyakorolni, és később keresni magad mellé valakit. Ha amúgy menne, csak jobban szeretsz hallgatni, azzal semmi gond nincs, ez esetben n a helyedben megpróbálnék egy fecsegősebb lánnyal valamit, de nem mindegy, hogy egy 1-2-3 perces sztori után, ha megkérdez, hogy mit szólsz hozzá, akkor mit válaszolsz: "aha, biztos, neked van igazad, igen, jó, oké" vagy 2-3 mondatban kifejted a véleményed (legyen az egyetértő, vagy nem).