Lányok, nők, nektek nem áll égnek a hajatok attól, hogy sok pasi úgy viszonyul a kapcsolatokhoz, mintha autót tartana?

Számomra nagyon ijesztő az, ahogy sok magát férfinak nevező egyed a párkapcsolatokhoz viszonyul. Csak egy kis szemezgetés az itt gyakran előforduló kérdésekből, válaszokból:

"Mennyi egy barátnő havi rezsije?"

"Azért nincs barátnőm, mert nincs pénzem sem: mégis miből tartanám el? Inkább nem is próbálkozom..."

"Férfitársaim, akik kapcsolatban élnek: ti mennyit költötök a párotokra?"

"Én úgy döntöttem, inkább nem TARTOK barátnőt, nekem eddig csak szenvedést okoztak..."

"Nincs pénzem, házam, kocsim, nőm...de ha egyszer meggazdagszom! Veszek házat, kocsit, nőt..."

És még lehetne sorolni... Remélem, átjön a lényeg: mintha a nők tárgyak lennének és a másik sajnálatos dolog, hogy totálisan lelketlenül, érzéketlenül állnak a férfiak a dologhoz. Felhoztam az autós példát, de igazából az is hibás, mert azokhoz tudnak érzelmileg kötődni :D

Lassan oda jutunk, hogy párkapcsolatban minden pasi aféle könyvelői funkciót erőltet magára, és a TARTOZIK-KÖVETEL oldalakon vezeti le, mennyi előnye és hátránya származik abból, ha együtt van egy nővel? :D Hol van itt a szerelem, az érzések, a kötődés, a kölcsönös szeretetadás- és kapás, a bizalom, stb., és úgy egyáltalán az a bizsergetően jó érzés, hogy nem egyedül ténferegsz a világban, hanem együtt, vállvetve néztek szembe a kihívásokkal(és az a pláne, hogy együtt talán már nem is olyan nagy kihívások ezek)?

Ti nem éreztek hasonlóképpen? Hogy amit szerelemnek ismerünk, az mára egy üres, számító, jelentőségét vesztett dologgá silányult? Hogy pont az hiányzik belőle, ami normál esetben a sava-borsát kéne, hogy adja? Nem szomorú ez? Mit gondoltok erről?