Miért viselik ennyire a szívükön az emberek, hogy nincs párkapcsolatom? És valóban ennyire gáz, hogy nincs, nem is volt, és nem is akarok, nem teszek érte semmit, hogy legyen? 22f

Tehát a családban, munkahelyen is mondogatják, hogy jó lenne már nekem egy nő, nem tudom, hogy miért veszik így a szívükre, mint ha jobban megviselné őket, hogy nekem nincs kapcsolatom, mint engem.

Pedig nem tart vissza semmi sem attól, hogy legyen, nem vagyok csúnya, szegény, stb.

Viszont nem is akarok annyira, hogy ez szenvedést okozzon, nem szívesen ölök bele energiát, feltettem magam pl. a tinderre, de gyorsan eluntam, egyszerűen nincs ahhoz idegzetem, hogy ott írogassak, válaszolgassak, jópofizgassak.

Akkor itt olvasom, hogy 21 évesen még nincs és nem is volt barátnője, nagyon megviseli, szenved a magánytól, sírhatnékja van, meg szerencsétlennek érzi magát, én meg még szomorú sem voltam, rossz érzésem sem volt még önmagában attól, hogy nincs senkim.

Miért érdekli ez annyira az embereket?

Utána meg azt látom, hogy sok ismerősöm sír, megviseli, ha nem úgy megy a párkapcsolata, de azért csak igényt tart a kapcsolatra, csak együttmaradnak, nem látom, hogy ezek az emberek boldogabbak lennének, de utána mégis az a baja, hogy nekem miért nincs senkim.