Miért viselik ennyire a szívükön az emberek, hogy nincs párkapcsolatom? És valóban ennyire gáz, hogy nincs, nem is volt, és nem is akarok, nem teszek érte semmit, hogy legyen? 22f

Ezen az oldalon is olyan hülyék az emberek, hogy az egyik szerencsétlen sír, hogy nincs nője, jajj, de elvetett, öngyilkos akar lenni.

Utána meg ír valami hülye nő, hogy az ilyen fiúknál már a szocializáció hiánya a gond, mert már általános iskolás kora óta nem jár el társaságba, és ezen kellene változtatni, hogy társaságba járnon, bulikba járjon, hogy megfeleljen a nőnek, mert nekik csak olyan pasi jó ám, akinek rendben van a közösségi élete.

Mint ha az, hogy legyen nője, megérne annyit, hogy ha bár a pasi nem is akarna semmilyen baráti társaságba tartozni, akkor is rendezze úgy az életét, hogy legyen közösségi élete, hogy megfeleljen neki.

Szóval tiszta hülyék az emberek.

Akkor vajon most el kellene kezdem sírni, társkeresőzni, meg minden kicsit is kinéző csajnak "udvarolgatni", nehogy 2 év múlva leomoljon ez a tudat alatti fal, ami szerinted van, meg hogy nehogy rossz legyen 5 év múlva, meg 80 évesen, hogy senki nem viszi ki az ágytálat?

Ehhez azért nem lehet úgy hozzáálni, azért kellesz hogy idegileg nehogy összeroppanjak 2 év múlva, meg hogy majd valaki ápoljon vénkoromra.

Úgy vagyok vele, hogy MOST így jó.

Ha később nem lesz így jó, ráérek akkor változtatni.

Mert ha az élet dob egy olyan csajt, aki elcsavarja a fejem, akkor azért érdemes küzdeni, persze.

De azért nem fogok küzdeni, hogy úgy általában legyen valakim, vagy, belemenni abba, hogy ha nincs ló, akkor jobb a szamár is.

Mert tudom h kinek tetszek, és ki néz rám úgy, az elmúlt évben 3 biztosan, hiába szép lányok, vékonyak, okosak, stb, ha nem kell, nem kell.

Szóval, így, hogy tudom hogy azért valakinek kellenék, nem szenvedek, mert bevallom azért a tudat jól esik, de attól nem vagyok együtt velük.