Mi az oka a ” magányos lélek ” jelenségnek?

Milyen érdekes. Más kérdések alatt ennyi idő múlva tobzódnak a válaszok... itt, mintha megállt volna a tudomány...

Én sem tudom miért van ez veled. Még ötletem sincs.

Én magam is hasonló típusú/személyiségű ember vagyok mint amit leírtál annak ellenére, hogy szerintem teljesen különböző utat jártunk be eddig. Ezt abból gondolom, hogy én az ellenkező nembe tartozom és a tinédzser lányodból ítélve pár évvel fiatalabb is lehetek. Mégis sok helyen magamra ismertem a leírásodból.

Hogy ennek mi az oka? A gyermekkorodtól elkezdve elég sok minden lehet. Nem vagyok orvos de tudjuk hogy vannak betegségek amik problémás terhesség esetén jelentkezhetnek testi vagy mentális problémák formájában, nem pedig közvetetten a személyiségedre hatottak volna. Persze ha egész életed során testi vagy pszihés betegség volt jelen nálad akkor az hathatott rá de a kérdésedből nem azt szűrtem le, hogy ez lenne a helyzet. A személyiség főleg az embert az élete során ért hatások/ingerek/stb. miatt alakul ki.

Azt írtad, hogy egy kedves és nyitott, vonzó nő vagy, ez a legjobb párosítás amit kaphattál. Csupán amit leírtál nehéz az alapján nem tudom, hogy mi is a gond HA van egyáltalán. Nem tudom, hogy milyennek közösségekben voltál, ott milyen volt, hogyan "éltél" abban a közösségben.

Jó tanács híján inkább csak saját magamról tudok írni. Nem szerettem a nagy baráti köröket, kevés barátom volt de velük szoros volt nem csak felszínes ismertség. Kedveltem őket, szerintem ők is engem de az élet úgy hozta, hogy már nem tudtunk gyakran találkozni ráadásul még távol is költöztünk egymástól. Persze eleinte még találkozgattunk meg interneten is tartottuk a kapcsolatot, de egy idő után ez is abbamaradt, manapság csak születésnapkor és karácsonykor írunk egymásra velük. Mondhatnám azt rájuk, hogy nem kerestem és kirekesztettek, de ha magamba nézek rájövök, hogy én távolodtam el tőlük, én nem kerestem őket. Ha mégis kerestem őket de valamiért nem értek rá akkor úgy gondoltam, hogy biztos kellemetlen számukra a társaságom ezért inkább nem zavartam őket tovább. Most is rájuk írhatnék, de nem teszem mert már rég beszéltünk és nem tudnám, hogy mit is mondjak nekik. Ráadásul az egyedüllétet is könnyen el tudom viselni így nem is kényszerülök rá, hogy felkeressem őket, pedig jó szívvel gondolok arra az időre amikor még gyakran összejöttünk a barátaimmal. Hogy miért keresem az egyedüllétet, miért vagyok gátlásos ennyire még a barátaimmal szemben is, stb., stb., ez nálam mind a gyerekkoromra az akkor és azután ért hatásokra vezethető vissza. És ezek miatt talán nem megfelelően tudok a világra vagy magamra nézni.

Mivel az általad leírtak alapján nem tudok rendes választ írni de hasonló személyiséget vélek felfedezni mint amilyen én is vagyok, ezért írtam le egy kis szeletkét a személyiségemből és a viselkedésemből.