Vajon én miért nem kellek senkinek sem?

#18

Mindenki mástól szenved.

Én már nem bírtam, hogy mindent nekem kell csinálnom, belesz.art a számlákba, boltba még listával se lehetett elküldeni, mert mást hozott (egyszer próbáltam), Boci csoki volt, WC papír nem, én fúrtam, festettem (anyám segítségével), hogy ne retekben éljünk.

És nem, nem működött, hogy "Szólj neki!", mert akkor se csinálta meg. Most veszekedjek? Nem, megcsinálom én a béke kedvéért.

A másik meg a "sírós", neki mennyi hitele van, és ez mekkora szívás, és ro.hadt Orbán...

Most én vettem fel a hitelt neki?

Neki kell kifizetni.

Vagy mit vár?

Segítsek kifizetni?

Vagy én is "orbánozzak"?

Nem bírom, ha valaki a panaszait zúdítja a nyakamba indításképp.

#2, itt #18: Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki, aki párkapcsolatra vágyik, így elcsessze a közös élet menedzselését. Minek a párkapcsolat, ha leszarom tablettát veszek be közben? Nem csak a szexről szól az egész (jó, ha van, és jó, ha jó). Alapvető elvárás, hogy mindkét ember nagyjából ugyanannyi energiát fektessen bele. Ha ez nincs meg, akkor ha nem is rögtön, de az évek során ki fog bukni.

Én például imádok boltba járni, vagy a Lehel piacon összeszedni az ebédhez valót, de a lakberendezéshez nem értek. Abban az esetben jól jön a női képzelőerő, aki elkísér az IKEA-ba. :)

A panasz-ellenességet megértem. Az előző kapcsolatom tönkremenetele abból gyökerezett, hogy az exemnek egy beszélgetés kizárólag arról szólt, hogy panaszkodom a másiknak. Hazaértem, vagy hazaértünk egyszerre, és éppen hozzáfogtam vacsit készíteni kettőnknek. A szappanopera rögtön elkezdődött, azaz a munkahelye miért rossz, a családja miért rossz, a főbérlőnk miért rossz. Aztán egyszer nemet mondtam az ilyen panaszáradatra :)

Kicsit hiányzott, hogy megmondja, én miért vagyok jó :)