Lányok, asszonyok! Elég ennyi egzisztencia a társkereséshez? 34F

Tisztelt Hölgyeim!

Talán a gyakorikerdesek.hu olvasásának ártalma, hogy azt olvasom, mennyi sok-sok egzisztencia kell a társkereséshez. Kb. minden tizenharmadik poszt erről szól, akkor is, ha beleszámoljuk az "Elmaradt a menzeszem", és hasonló témákat.

Eddigi párkapcsolataim nem anyagi alapon nyugodtak, sőt, utolsó hosszú kapcsolatomban a leányzó egyáltalán nem szerette, ha havi néhány ezer forintnál többet költök rá.

Amikor együtt éltünk, mindig ki akarta fizetni a mosópor felét is.

Az eddigi lányokkal simán csak szerencsém volt? Több anyagi dologgal kellene rendelkeznem, mint amim most van 34 évesen, ha újra bele szeretnék lendülni a társkeresésbe?

- Van egy biztos állásom, mérnökként, az átlag magyar nettó bér többszörösét keresem,

- Van megtakarításom, amit rendszeresen forgatok,

- Saját lakásom nincsen, de tudnék venni a megtakarításomból,

- Egyedül élek Budán, egy két szobás albérletben, dunai panorámával (ha megkérdeznéd, miért nem vettem lakást -> filléreket fizetek érte, ismerősnek, adózva),

- Autóm nincsen, halál feleslegesnek gondolom a BKV mellett, de ha szeretném, hogy legyen, holnap vehetnék egyet.

És a csattanó: Egyáltalán nem érzem a fenti soroktól, hogy több lennék, vagy boldogabb, mint bárki más, akár egy piaci zöldséges srác.

Fontosak ezek a dolgok? Randikon inkább szeretem magam egyszerűbb srácnak mutatni, mint ami vagyok. Nem megyek randizni vasalt ingben, szívesebben teszem inkább pólóban és rövidnadrágban, mert az vagyok Én.

Tojok rá, ha ez megtéveszt valakit, és akár postásnak néz.

Természetesen alacsony vagyok (172cm), és van rajtam 10 kiló felesleg. :) Az, hogy milyen személyiség vagyok, az úgyis lejön az írásomból.