Akinek még barátaik sem vannak azok miért csodálkoznak, hogy nem megy az ismerkedés (sem)?

Igazi barátom, barátnőm szinte egyáltalán nincs, mégis boldog párkapcsolatban élek.

Természetesen van igazság abban amit mondasz és részben egyet is értek, de a kétfajta ismerkedés nem teljesen ugyanaz. Más úgy beszélni valakivel, hogy tudod "ebből talán lehet is valami", mint haverkodni.

Van, aki könnyen megnyílik másoknak, de ha tudja, hogy a dolog komolyra is fordulhat, akkor rágörcsöl és nehezen is megy neki a dolog, mert igyekszik megválogatni a szavait. És van olyan (mint pl. én) aki nem társas lény és jobban szereti egyedül tölteni az időt, mint egy haverral, (ergo "szociális kapcsolatra alkalmatlan") de ha talál valakit, akiről úgy gondolja, hogy "ebből még lehet is valami", vagyis el tudna képzelni párkapcsolatot az illetővel, hasonló hullámhosszon vannak, akkor könnyen megnyílik. Pont az ellenkezőjeként az első típusnak.

Illetve, mint írtad, "igazi barátaik sincsenek". Ezért (szerintem) az internetes ismerkedés tehető felelőssé. "Virtuális" barátaik vannak, de a való életben kb sose találkoznak. Az illető ezt próbálja kivetíteni az ellenkező nemmel való ismerkedésre, közösségi oldalakon próbál felszedni lányokat, de ott ugye előbb-utóbb muszáj találkozni, és akkor aztán kopp.

Nekem se voltak barátaim, és mégis ment az ismerkedés online. A kettő dolognak nulla köze van egymáshoz. Az a nagyon szűk baráti köröm, aki van, soha nem fogadott be nőt maga közé, egyszer se fordult elő, hogy lógott volna velünk csaj is. Ha lett volna, se számított volna sokat. Egy fél százalék pluszt biztos jelent nagyobb közösségben, de szimplán ettől senki nem fog becsajozni.

A barátság kialakítása tehát se nem függvénye, se nem következménye egy párkapcsolatnak.

Egy barátság és egy párkapcsolat teljesen más - mintha az almát akarnád a rinocéroszhoz hasonlítani. Szeretetből sincs két egyforma. Szereted a kólát, szereted a szüleidet, szereted a kutyádat, szereted a nyarat...össze nem lehet hasonlítani.

Vannak persze közösségek, ahol kötelező jelen lenni, írtad az iskolát és a munkahelyet is. Nos, én egyik helyen se éreztem szükségét, hogy bárkivel is szót váltsak, pláne ha teljesen eltér a személyiségem a többiekétől. Manapsáp divat lenézni és kiutálni azt, aki egyéniség, tudod nagyon jól, már általános iskola óta divat a "suli után megvárlak". Aki extrovertált, annak szüksége van a társaságra, csinnadrattára. Aki introvertált, annak nincs. Be kéne ezt látni, mindenféle nevetséges boszorkányüldőzés helyett.

Háhh nincsenek barátaim , de mégis volt mindig szinte barátnőm a kettő nincs egymással kapcsolatban. Mondjuk én nem is igénylek barátokat megvagyok egyedül / párommal ha vagyok. Attól még nem lógtam egyik nyakán sem .... sőt még kevésnek is tartották az időt amit rá szántam.Hiszen mivel jól elvagyok magam el is tudom tölteni az időm úgy is, hogy nem kapaszkodok bele másba és a vérét szívom....

A párkapcsolat és a barátságnak nem sok köze egymáshoz azt leszámítva emberi kapcsolaton alapszanak. Míg egy párkapcsolatra az ember jobb esetben biológiai késztetést érez bizonyos dolgok végett. Barátságra nem. Szerény meglátásaim szerint akinek rengeteg "barátja" van annak egy sincs igazán.

Megint más ha valaki alkalmatlan a szociális dolgokra, mert ilyen is van. De hidd el ez a legritkább.

Itt a probléma a testbeszéddel és a megjelenéssel van . Meg lehetséges a kommunikációs készségek is hiányosak de az részlet kérdés mert el se jut odáig,ha a testbeszédükkel azt sugallják , hogy szinte rájuk van írva "looser". Fejtegethetném még az okokat, de lényeg lényege szerintem rossz a meglátásod más aspektusok szükségesek egy nőnek/kapcsolathoz és más egy barátnak a kettőt még csak össze se lehet hasonlítani.....

És milyen jogon akarod nekünk megtiltani, hogy egyáltalán vágyjunk egy párra? Nagyon úgy jön le, hogy akinek nincs szociális érzéke, az szerinted selejtes. A kemény az, hogy pár napja kiírtam egy kérdést az egyedülálló anyukákról. Amikor azt mertem mondani halkan, hogy a férfiak szemében ők testesítik meg azt, amit a nők szemében a férfiatlan férfiak és sokkal kevésbé érdeklődünk irántuk, le lettem ugatva, ha élőben vagyunk, még tán meg is lincselnek. Ehhez mérten itt még vigyorogva asszisztál és tapsol a nép - "igeeen, dögöljön csak meg egyedül, ha már nem kellenek neki barátok, nőt se akarjon, bitófára veleee, woo-hoo!". Az egyetlen vigaszom, hogy nincs kettős mérce, főleg nem ezen az oldalon!

Egyébként tudod, miért nincsenek barátaim? Mert nem kellenek. A társaság szó szerint kimerít, akárhányszor emberek közt vagyok, úgy esek haza, hogy nekem most két napig kell aludnom, különben sosem pihenem ki magam. Egy boltban dolgozok egyébként eladóként. Egész nap csak ülök, fárasztót nem csinálok, és mégis, mire hazaérek, ugyanúgy azt érzem, semmi energiám nincs. Nem mellesleg a legtöbb ilyen ismeretség érdekekre épül, szociális háló növelésére szolgál egy munkahely, egy jó vásár, akármi céljából. A "barát" szó értéke rettenetesen elinflálódott. Ahhoz, hogy egy haverság vagy jó ismerősi viszony barátsággá avanzsáljon, rettenetesen sok idő kell és rohadtul nem abban merül ki, hogy elmennek péntek esténként inni (ami meg tényleg egy végképp nagyon izgalmas közös program, nem ok nélkül "kelti fel mások érdeklődését").

Nem értettem soha ezt, szerintem barátságot sokkal nehezebb kialakítani. A barátságban jobban kell passzolnia a személyiségnek, ott nincs ellentétek vonzzák egymást, ott kelle lennie egy közös alapbeállításnak. A barátság alapja az együtt eltöltött idő, a közös élmények.

Nem akarom lenézni a párkapcsolatokat, de a barátságokban nincs olyan, hogy kimondjuk, hogy barátok vagyunk, és sajnos szakítás sincs, csak eltávolodás. Ha meg ma este találkozik életében először két ember, és megérintik egymás nemi szervét, kimondják, hogy ők egy pár, akkor egy pár. Beszélgetni sem kell szinte semmit. És sok kapcsolat ilyen, nézd meg, hányan nem mernek beszélni a párjukkal. Ja mindent bedughatnak mindenhova, de beszélgetni nem megy.

Neked valami belső lelki problémád-fájdalmad van kerdezo, valamit kompenzálni akarsz ezzel az írással. Mi ez a kérdés? Full provokálás.

Tudjuk, hogy semmit nem fogsz elérni az eletben, de kicsit szerényebben azért. Tudod vannak olyanok, akikben van annyi intelligencia, felismerték, hogy barátokból, néhány fogyatékos vigyorgó arc körülötted meg facebook-lajkokbol nem lehet megélni. Idejossz, tombolsz, provokalsz, játszod a nagyot, miközben egy senki vagy. Semmit nem érsz. Teljesen összefüggéstelen dolgokról hablatyolsz. Nekem nincsenek barataim, barátnő alakulóban. Hogy függ össze? Nem értem.