Hogy hibázzak (hibázhattam volna) kevesebbet + mi legyen a jövőben? Téma: szerelmi bánat, cicaharc.

Mind fiatal felnőttek vagyunk, húszas évek eleje. Volt egy gyerekkori szerelmem, évekig jártunk együtt. Azt kaptam 20. szülinapomra, kidobott. Fú, de kegyetlen nehezen hevertem ki. Addig nem is sikerült teljesen, amíg nem lettem újra szerelmes. Megismertem egy srácot. Ő olyan, hogy jól néz ki, nagyon okos az egyetemen, pedig nehéz szakra jár. Ezen kívül az a típus, aki mellett a szülők szívesen látják a lányukat, mert süt róla, hogy talpig becsületes. (Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a szüleimnek választok párt magamnak, hanem tény.) Megkedveltem, bejött nekem, megismertem, szerelmes lettem. De nem nyomultam, baráti viszony alakult ki. Baráti körön keresztül ismerem és találkozom vele egyébként. Volt bizony, hogy sírtam miatta, de persze nem tudott róla. De nem azért sírtam, mert megbántott. Azért sírtam, mert tépelődtem, el kéne mondanom nekk, de mi van ha elutasít, hisz sosem adott arra utaló jelet, hogy különösebben érdekelném. Meg persze az ominózus szakítás a 20. szülinapomon nagyban elvette a kedvem a kapcsolatoktól... Csak erről nem szólt az agyam a szívemnek, különben tuti nem leszek szerelmes még legalább 1 évig. De a sok tépelődésnek, el nem mondásnak meg is lett a böjtje. Kimondani, leiírni is fáj, de lett barátnője. A többiek tudták már, de én meg pont utazgattam, beteg is voltam. Barátnőm, aki tudta, beleszerettem a srácba, szólt finoman, készüljek fel lelkileg, de "becsajozott". Na, az is egy olyan nap volt, amikor a tudta nélkül sírtam miatta. Kértem, mutasson képet a barátnőről, de sajnos nem találta Facebookon. A srác oldalán nem kommentelt vagy likeolt, az ismerőseinek listája pedig le van védve, a barátnőmet pedig nem jelölte be akkor még. Szóval csak barátnőm elmondására hagyatkozhattam, aki azt mondta, kissé furán néz ki, de nem reménytelen, és hogy kissé durva. Nah, sok mindenre számítottam, de arra nem, ami fogadott. A lány egy bizonyos stílusban öltözik, ez ami jellemzi a megjelenését. De ha ettől eltekintünk, akkor elég szép, arca, alakja. Sajnos belém bújt a kisördög. Először kedvesen köszöntem, bemutatkoztam neki, de aztán kissé ilyen ironizáló, lenézős stílusban megkérdeztem tőle, rockernek öltözik? Ő meg így felvonta mindkét szemöldökét, rám nézett, és már ott azt éreztem, hiba felbőszíteni olyan csajt, akin bakancs van. (Ha esetleg dühében megrúgna. :D) És azt mondta: "Azt megértem, hogy nem vagy tisztában az alternatív stílusirányzatokkal, csak azt nem értem meg, hogyha ezt tudod magadról, akkor miért hirdeted a tájékozatlanságodat?" Én meg legyintettem, azt mondtam: "Mindent te se érthetsz". Erre felnevetett (kiröhögött), utána pedig azt mondta: "Jól leoltottál, mindjárt meghunyászkodok, csak még várj egy kicsit..." Erre már kezdtem mérges lenni, kérdeztem tőle: "Mit próbálsz kompenzálni?" Erre felelte: "Nem tudom, te mondd meg." - és ilyen fürkészően nézett rám, mintha a válasz a kérdésére a bennem rejlő hiba lenne. Na, ez volt az a pont, amikor odalépett hozzánk a srác, akit mindketten szeretünk, egyikünk legalábbis biztosan szerelmes belé. Csak sajnos nem az a fő a barátnője... Na mindegy, szóval odalépett hozzánk, és kérdezte, mi az, mi történt? A másik csaj nem felelt, én azonban azt feleltem, lényegtelen, meg hogy bocsi, többet nem lesz ilyen. Közben a lány automatikus a srác karja köré fonta a kezét, és ahogy a mozdulatra pillantottam, egy pillanatra valószínűleg nem volt elég pókerarcom, mert a következő pillanatban a nőcske sokat sejtetően, undokol elmosolyodott. Azonnal rájöttem, hogy ő rájött, hogy tetszik nekem az újdonsült barátja. Kicsit fel is nevetett, megjegyezte, hogy "már értem azt a kompenzációt". És az arcát a srác felé tartotta, aki erre adott neki rá egy puszit. De ez a puszi direkt nekem szólt az alteres csaj részéről, hogy piszkáljon. És ezt kapjátok ki... Amikor nekem hátat fordítva megindultak (tartottunk valahova 5-en, ez a találkozási ponton történt a Blahán, és én voltam az utolsó érkező), hallottam, alig 1 lépést ha távolodtak, a csaj azt kérdezte a sráctól, hogy: "Tudtad, hogy ennek a hogyishívják csajnak nagyon bejössz?" A srác válaszát nem is hallottam, mert iszonyatosan égtem, és az arcom elé kaptam a kezeim kínomban. Olyan kínos az egész, hogy az nem igaz.

Most azon gondolkodom, hol hibáztam? Mert nyilván sokat hibáztam, tekintve, hogy:

- az 1. szerelmem kidobott a 20. szülinapomon több éves kapcsolat után

- a 2. szerelmem sosem tudott az érzéseimről

- iszonyatosan beégetett egy lány olyasvalamivel, amiről tudnia sem lenne szabad

Amúgy ez a barátnő úgy néz ki, hogy magasabb, vékony, nagyon szép az arca, de a szeme kicsit ki van feketítve, ajkán sötétebb rúzzsal. Haja vállig ér, platinaszőke sötét tövekkel, rajta fekete kalap. Betűrt zenekaros felső, szoknya, hózentráger, lyukacsosra szaggatott harisnya, bakancs. Hátizsák, fekete körömlakk, kockás férfing a kardigánja, de azt csak éjjel vette fel. Nah mindegy, ő tudja, mi a jó neki. Csak az a kár, hogy a barátja jó neki.