Megváltozok vagy örökre egyedül maradok?

Először is a nő a saját nézeteit mondta el neked. Nem a világmindenség összes nője nevében szólott.

Másodszor pedig igenis számít a külső mindenkinek, legyen az nő vagy férfi. Neked is számít.

Harmadszor pedig igen, az emberek válogatósak. Ez pedig egyéni joguk, hisz nehogymár valaki megmondja nekem-neked-bárkinek, hogy 'márpedig a fekete hajú emberekhez vonzódnod kell'.

Kérdező, a változás szuper dolog. Amikor először szembesülsz a hiányosságaiddal akkor az borzasztóan fáj, dühös vagy, sírsz, irigykedsz, de ha ezen a szakaszon túl jutsz és elkötelezed magad az átalakulás mellett akkor rengeteg sikerélményed lesz. Nagyon nehéz legyőzni a büszkeséget, hogy fogadjanak el és szeressenek úgy ahogyan vagy, mert ez vagy te és téged önmagadért szeressenek. Csakhogy ez egy hazugság. A tested nem egyenlő önmagaddal. Nem szabad ragaszkodnod a fejlesztésre szoruló tulajdonságaidhoz, nem szabad identitást csinálni a nem előnyösen megalkotott kinézetből.

Amúgy meg nem tudjuk te hogy nézel ki és az a nő milyen ember, mit mondott, hogyan mondta, miért mondta. Nem azon a vonalon indulnék el, hogy jaaaaaaaj milyenek ezek a nők.

Én tudod kinek adok tanácsokat? Akiből kinézem, hogy megfogadja és jobbá válhat. Akit menthetetlennek ítélek, mert annyira igénytelen és ostoba annak nem mondok semmit, vagy ha nagyon muszáj akkor mondok egy megnyugtató közhelyet, de ezt nem szívesen teszem. Annak mondom, hogy változtasson a frizuráján, akiben meglátom a jobb pasit. Benned ezek szerint ott van a lehetőség, élj vele!