Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért vagyok egyedül?
Tudom, hogy ez a kérdés az egyik legelcsépeltebb az oldalon, mégis úgy döntöttem felteszem, mert... nem tudom. Egyszerűen csak szükségem van a független véleményekre, szóval jöhet hideg-meleg.
19 éves lány vagyok, azt leszögezném nem túl sok tapasztalattal rendelkezem a párkapcsolatok terén. Volt pár randim teljesen normális nem virtuális térben megismert fiúkkal, de valamiért egyiknél se jött azaz érzés amit én kerestem. Na és ez az ami a legjobban frusztrál, hogy nem velük volt a baj, hanem magammal, amiért szorongtam, feszengtem, úgy éreztem bizonyítanom kell, mert különben egyedül halok meg. Közben pedig zavart, hogy teljesen közhelyes témák jönnek fel és rendesen olyan érzésem volt mintha egy állásinterjún lennék és éppen az önéletrajzomat magyaráznám, mert azt várják tőlem, hogy megnyerjem a "pozíciót". Mikor meg megvan, rájövök, hogy én nem is ezt akartam. Nem így, tehát nem is kell. Ugyanakkor sokszor elönt a magány érzete és nem a férfiakat hibáztatom, hanem saját magam, amiért nekem "senki és semmi nem jó". Talán az a gond, hogy túl hamar feladom? Vagy a kritikusságom? Lehet, hogy magammal van inkább bajom? Most írhatnám, hogy nem vagyok az a tipik fiatal, de nem fogom, mert vannak hangulatingadozásaim, mindent túlságosan a lelkemre veszek, sokszor fogalmam sincs én mit akarok, a folytonos bizonytalanság, szerelmet keresek, de teljesen tehetetlennek érzem magam, manapság minden második velem egykorú antiszociális, én is idetartozom bizonyos szinten. Jelenleg megint a magány által előidézett lelki válságomban vagyok, ezért is kerestem fel ezt az oldalt. Jöhetnek tippek, tanácsok, tapasztalatok.
Köszönöm előre is a válaszokat!
Szerintem tipikus fiatallány vagy.
Lehetne pasi, néha akarsz, elmúlnak a hormonok, akkor meg nem.
Eléggé megszoktam már ezt. A lány be van pörögve első nap jól megy a beszélgetés. Másnap vissza sem ír, mert már nincsenek hormonok, csak ideiglenes voltál.
Mehh. Komoly nő azért nem 19 éves kornál kezdődik.:D
Well őszintén én nem csak párkapcsolatok terén érzem ezt, hanem barátságoknál is. Meg kell mutatnod magad, meg kell mutatnod a jó oldalad azért, hogy másoknak megfelelj. Csak akkor beszélgetnek veled, ha érdekesnek találnak.
Gyűlölöm az emberi jellemet, dehát ez van :D Az a "pozitívum" ebben az egészben, hogy ezt csak az elején érzed. Ha valamennyire összeilletek, akkor elfelejtitek, hogy az egésznek az elején állásinterjú jellege volt. Csak akkor jön fel ez egyébként, amikor éppen nincs senkid. És ez az egész folyamat természetes. Nincs más amit megismerhetnének belőled, csak a külsőd meg a belsőd. Jó lenne ha lenne egy olyan világ ahol semmit sem kéne megmutatni belőled, mégis tudnák milyen vagy. De ugyanakkor nehéz is lenne ilyen világban élni :D Szóval marad nekünk ez, ami szívás, de jobb mintha nem léteznénk egyáltalán.
Egyébként meg itt ne ismerkedj senkivel. High risk low reward, az egész egy olyan zsákbamacska, ahol az esetek 99%ában nem jössz ki jól. Nem éri meg a kockázatot :DD
A legjobb az, ha valami kurzuson találkozol valakivel, vagy valami közös hobbin.
ÉS ne érezd magad felelősnek, vagy ne érezd úgy, hogy kell hogy legyen párkapcsolatod. Énis egyedül vagyok 20F-ként de nem érzem úgy, hogy kevesebb lennék mint bárki más. Teljesen mindegy. Egyedül is boldog vagyok. Ne siesd el, mert rosszabb egy hulladékkal elveszteni a szüzességed, mintha valami normális sráccal lennél, akiben megbízhatsz. :D
Sok sikert kérdező!
Ezt akár én is írhattam volna. :D asszem' tényleg népbetegség a korosztályunkban ez a jelenség.
Nálam meg kiegészül egy kis önbizalomhiánnyal és kész is van a kis életem, amiben teljesen elbszom a fiatal éveim.
Semmi okosságot nem tudok írni, bocsi, de pont olyan nyamvadt vagyok, mint te, csak én 23 évesen. Ha ez esetleg vigasztal :D
Sziasztok! Olyan jó volt a kérdést, meg a válaszokat olvasni. Introvertált vagy, kérdező, és az átlagnál értelmesebb. Ez a világ sajnos a hülyéké - én nem is igazán értem, hogy lehet ez, hiszen az értelem előny kéne hogy legyen... Mindegy.
Amit előttem írtak, kurzus, hobbi, nekem is ez a legjobb tippem: ott olyan emberekkel ismerkedhetsz meg, akikkel legalább egy közös pont már van. Ráadásul anélkül kerülhetsz velük közelebbi ismertségbe, hogy az erőltetett, "állás interjú szerű" lenne. Sok sikert, és ne görcsölj rá, inkább engedd is el egy kicsit, de azért tartsd nyitva a szemed, és járj el olyan társaságba, ahol van esély (vagyis ne otthon kuksolj).
38F (én már nem játszom ilyet)
Jó és egyben szomorú, hogy vannak rajtam kívül mások is akik hasonló helyzetben vannak és nem csak a felnőtt kor határán jelenik meg ez a valami, hanem az élet bármely szakaszában. Elsőnek annyit még, hogy nem is állítottam magamról, hogy komoly nő vagyok, sőt remélem sose leszek az, de mindenesetre tetszett, hogy megmutattad a "másik oldal" szemszögét. A kurzus, hobbi dolog jó ötlet, elég nyitott vagyok, a mai világban pedig rengeteg lehetőség van, már csak bátorság kell!
Köszi a válaszokat, ment a zöld pacsesz mindenkinek! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!