Lányok, ti összejönnétek egy beszédhibás férfival?

Egy exem hadarós-dadogós, néha tikkel a szeme.

Koraszülött volt, ennek a hozománya.

Fél évig bőgtem utána, mert dobott.

Nekem ez kardinális kérdés, szóval sajnos nem.

Kis korom óta nagyon szépen, kb hibátlanul beszélek a kiejtést tekintve, én erre nagyon érzékeny vagyok, nagyon apró hibákat is észreveszek, pl ismerőseim egy részével közöltem, hogy picit sz-ezik, vagy mást ejt furcsábban, erre közölték, hogy nekik ezt még senki nem mondta. Tehát nem arról van szó, hogy kiszúrom a raccsolást, hanem az apró hibákat is észreveszem, és sajnos mindig kicsit zavarnak is...

Szóval eléggé érzékeny vagyok erre, kicsit frusztrált leszek, ha huzamosabb ideig pl raccsoló emberrel kell beszélnem, egyszerűen idegesít és a falra mászom tőle. Hosszútávon ez nekem kibírhatatlan lenne, ha pl össze is házasodnánk, a végére tuti, hogy annyira frusztrálttá válnék, hogy egy tányérdobálós veszekedéssel ott a helyszínen véget is érne 1,5 házasság. De erősebb tippem az, hogy addig nem is bírnám.

Ami viszont jó hír neked, hogy a barátnőim 100%-a nem értette, miért csinálok ebből ügyet, őket ez nem zavarná (már amennyiben azért meg lehet érteni, mit mond az ember), majd persze elmagyaráztam nekik, hogy esetemben ez miért van így, itt már megértették, de tartják a véleményüket, nekik ez nem számít. Szóval a legtöbb nőt az apró beszédhiba, de akár még a pöszeség sem zavarja.