Lehet nekem meg valaha valakim?

A helyzet az, hogy epilepsziaban szenvedek. Teljes es normalis eletet elek, csak vigyaznom kell par dologgal es gyogyszereznem kell magam naponta. A (volt) baratommal kb egy honapja szakitottunk, es nagyon megvisel a dolog. Nem megy ki a fejembol, hogy mi van ha en mar nem fogok egy olyan embert talalni a jovoben aki elfogadna ezt a betegseget nalam, mivel maga a gondolat valakiben hogy "epilepszia" elegge remiszto es visszataszito lehet. De tenyleg nagyon felek ettol, hogy most hogy o mar nincs, nem lesz tobbet srnki aki ezt elfogadna nalam. Valaki akinek valami tapasztalata van ilyen teren vagy valami velemenye? Jogos az aggodalom?