Ha egy férfinak 30 éves koráig nem volt semmilyen kalandja nővel, a legjobban teszi, ha feladja a fenébe az egészet?

Minden ami veled történik, az egy visszajelzés. Most az van, hogy nem kellesz a nőknek. Hogy miért? Azt neked kell tudni. Amúgy arra ne várj hogy majd pl. egy hét múlva kelleni fogsz valakinek.

Sehol sincs az leírva, hogy mindenki talál vkit maga mellé...sőt, ma már leginkább az van, hogy még a normális férfiak is lapáton vannak.

Elmondanám, hogy 40 feletti nők is a hercegről ábrándoznak! Sajnos én 40 feletti férfi vagyok, de az Isten megvert azzal, hogy 30-nak nézek ki. Így a korosztályomból sosem tudtam ismerkedni, mert fiatalnak néztek. A fiatalabbaknak meg ha megmondtam mennyi vagyok, elküldtek a búsba.

A külsőmmel nincs baj, az egzisztenciámmal sem, van lakás, autó, munkahely, nincs hitelem, egyetemet végeztem.

Szerinted kellek valakinek? Normálisan kommunikálok, a helyesírásom jó, ápolt vagyok, szeretem a rendet, vannak céljaim...stb.

Basszus! Még az olyan nők sem méltatnak válaszra, akik elváltak és gyerekük van! Nem vagyok tolakodó, alkalmazkodok a helyzetekhez, viszont nem megyek le papucsba senki előtt.

Innentől kezdve nekem ne sírjanak a nők hogy nincs normális férfi... Nem, az van, hogy nem kell nekik a normális férfi, vonzódnak az idiótákhoz, a macsókhoz.

A hab a tortán meg már az, hogy már olyan nőkkel is próbáltam ismerkedni, akik már azt a szintet képviselték ami már nekem nem felelne meg, de még ott is csak a falakba ütköztem. Szóval totál vicc az egész női nem, meg is érdemlik a sorsukat.

Bakker! Kiírjam, hogy 5 szobás tehermentes bp-i lakásomba keresek egy hölgyet saját gyerekkel. Eltartom őket, már az első nap bankkártyát adok neki korlátlan használattal, a célom mindent megadni nekik, a gyerekét kiiskoláztatom, külön számlán pénz gyűjtök neki a 18. születésnapjára. Autót veszek, naponta teletankolom, hétvégeken wellness, télen és nyáron 2 hetes üdülés egy távoli országba. Bejárónő és kertész biztosítva. A szórakozása fedezve, nyugodtan félreléphet a hátam mögött, én nem haragszom meg érte.

Komolyan mondom, ami az ismerkedés fronton zajlik, már tragikomikus!

15-ös válaszoló:

Egyetértek veled, és mindemellett nagyon sajnálom, hogy ez így alakult ki benned!

Viszont hagy jegyezzem meg, hogy azért, mert veled ez történt, ne általánosíts. Nagyon sok oka lehet annak, hogy nem találtok rá az igazira. Pl. nekem van egy barátnőm, aki állandóan sír, hogy a legcsúnyább nőknek is van komoly kapcsolatuk, csak neki nincs. nekem a válaszom erre az szokott lenni, hogy "menj a pcsába!". Nem minden a külső. Ha belül rohadsz, és undok, egoista és felszínes barom vagy, akkor nem is lesz társad. Vagy egy hasonló sggfej amiylen vagy.... A belső értékelés, ellenőrzés mindig hasznos. Próbáld ki:

menj el a plázába vagy a parkba vagy oylan helyre, ahol találkozhatsz mindenféle emberrel. Nézd meg, hogy mit váltanak ki belőled a jelenlétük. Pl. ha találkozol egy aktatáskás üzletemberrel, mit gonoldsz róla? vagy egy 3 gyermekes anyával akinek üvölt az összes gyereke? vagy egy tini párral? Mit gondolsz róluk? Mit váltanak ki belőled? Milyen érzéseket? irigykedsz rájuk? Utálod őket, pedig nem is ismered? Arra gondolsz, "jajj de cuki kis bőgő masinák"? Vagy "úristen az a 16 éves fiú úgy néz ki mint egy csöves"? Elég annyi, hogy a kezedbe fogsz egy újságot, és a margóra plusszokat írsz, ha pozitív véleményed van az éppen előtted elhaladó emberről vagy minuszt, ha negatívan érint.

ha többségben vannak a plusszok, akkor csak eddig rossz társakkal, társjelölttel találkoztál. Ha minuszok, akkor lehet hogy veled van a baj, és nem ártana kicsit pozitívabban gondolni az embertársaidra, akár szakember véleményét is megfogadni.

Én tényleg sajnálom azt, hogy nem sikerül a párválasztás. De legyen már elég abból, hogy másokat hibáztatunk azért, mert nekünk nem jön be valami.

Örülj, hogy elkerülted az olyan embereket, akik nem hozzád valóak. Ez a te érdekedben történt.

Nekem is volt egy nagy szerelmem, persze plátói, a gimiben. Mindenféle igénytelen csajnak csapta a szelet, de nekem nem. Szent meggyőződésem volt, hogy mi összeillünk. A minap láttam őt egy étteremben és úgy beszélt a pincérrel, mint a kutyával. Ez azért nagyon sok mindent megmutat, hogyan bánik vki a másikkal... Hálás vagyok hogy semmi közöm nem volt hozzá. :)

Nem így rendeltetett. Viszont az exeimnek is hálás vagyok. Azért hagytak el, hogy nekem jobb legyen, hisz jobbat érdemlek. És tényleg :) Ha megnézem őket ennyi év távlatából, életem legjobb döntése volt, hogy elengedtem őket. Bár akkor fájt, rettenetesen, hogy nem kellek valakinek, nagyon sérül az egó, de lesz, aki helyre hozza, begyógyítja a jóságával :)

Kívánom, hogy legyetek pozitívak. Ha érdekel, írjatok privit és adok néhány tanácsot :)