Hogyan lehet az, hogy valaki nem látja, mennyire jó páros lennénk?

Velem is volt ilyen. Később rájöttem, hogy azért nem érdekelt soha igazán, mert tudtam, hogy bármikor megkapom, és ebben semmi izgalom nem volt.

30N

10-es válaszolót adom

Ha csak a vonzalom van meg, akkor abból mi alakulhat ki?

Egy ember nem feltétlenül azért vonzódik a másikhoz, mert hasonlóak, sőt. Persze kell, hogy legyenek közös pontok, de én például éppen olyan dolgok miatt tudok felnézni másokra, amik bennem nincsenek meg. Pl. én elég óvatos vagyok, háromszor elolvasom a használati utasítást mielőtt bekapcsolok egy új gépet. A férjem viszont pont ellenkezőleg, "ó hát próbáljuk meg aztán meglátjuk!" mentalitású, ami sokszor lendített át engem is a holtponton. Én "amit elkezdtem azt be is fejezem" típus vagyok, a férjem viszont hajlamos hirtelen fellángolásból elkezdeni, majd másokra tekintet nélkül egyik pillanatról a másikra félredobni dolgokat. Ez utóbbi nyilván sokszor nem jó, de volt már olyan, hogy ő ébresztett rá egy munkahelyen, hogy "Minek csinálod ezt? Hiszen te nem is ezt akarod csinálni!" És rájöttem, hogy igaza van, azért nem váltok munkahelyet, mert túl fontos nekem, hogy ott számítanak rám, miközben nem is ilyesmivel akarok foglalkozni éveken át. Váltottam, és utólag hálát adok a férjemnek ezért.

Én inkább azt mondanám, hogy a hasonlóságok kellenek, hogy jól kijöjjünk, ne legyen sok súrlódás, de a különbségek azok, ami miatt szükségünk is lesz arra, hogy a másik mellettünk legyen. Ő lesz az aki egyensúlyba húz, amikor a saját korlátaink és hibáinak miatt félresiklanánk. Így lesz a két tökéletlenből egy jól működő egység.

Fuhh engem is meg akart egyszer győzni egy pasi, hogy mennyire összeillenénk, közben meg részemről semmi közös nem volt bennünk, és inkább irritált az ember, de ő szentül hitte, hogy egymásnak lettünk teremtve :DD

Nagyon gáz szitu, inkább hagyd békén.

Azt is ő mondta, hogy csak barátnak tekint, nem?

Fogadd el, lépj tovább.