Miért van az a jelenség, hogy egy külső szemlélő számára teljesen összeillő páros nem talál egymásra, míg az egymás totál ellentéteinek tűnők pedig viszonylag gyorsan?

Gyakran van olyan, hogy egy lány és egy srác már régóta kerülgetik egymást, incselkednek, viccelődnek, poénkodnak, látszik, hogy tök jól egymásra vannak hangolódva és jól működnének, mint szerelmespár. Mindenki drukkol nekik és mondogatják, hogy össze kéne jönniük minél hamarabb, nagyon összeillenének. Mégis sok ilyen kapcsolat(nem párkapcsolat, hanem férfi-nő kapcsolat) reked meg ezen a szinten: szinte már-már egy párként viselkednek, de mégsem azok. Egy hajszál választja el őket ettől, de az áttörés mégsem következik be. Pedig a sokszor emlegetett kémia, vonzalom is látszólag meglenne köztük.

Ehhez képest nagyon sok olyan párkapcsolatot látni, ahol a férfi és a nő olyanok, mint a tűz meg a víz. És ez eleve már akkor jelen volt, amikor megismerkedtek - tisztán látszott, hogy nem illenek össze, nincs keresnivalójuk egymás mellett. A környezetük is mondja ezt nekik, de legalábbis utalgatnak rá. Mégis viszonylag hamar egymásra találnak, és lángoló szerelem alakul ki köztük. Aztán idővel ez sokszor átcsap gyűlöletbe - de ez nem számít, a lényeg, hogy két totál ellentétesnek tűnő ember általában szerelmes lesz, míg két hasonló meg hosszú ideig évődik egymás mellett, de párkapcsolat köztük sosem lesz.

Szerintetek mi az oka ennek? Biztos sokan közületek be tudna számolni ilyen esetekről a diákévekből vagy akár munkahelyről. Tudat alatt az ember saját maga ellentététével tudja csak elképzelni a szerelmet? Akkor tudunk fellángolni valaki iránt, ha az teljesen más, mint mi? Izgat minket, hogy egy új világot tárhat elénk, új élményeket, amikben valószínűleg még nem volt részünk? Ti hogy látjátok ezt?