Akik sűrűn bújják ezt a kategóriát: ti nem érzitek egy idő után, hogy egy kicsit "agymosottak" lettetek?

Úgy értem, hogy elhiszitek, amiket ide leírnak és mintha másképp is állnátok az élethez ezután. Pl.:

- ha nem vagy jóképű, magas és gazdag, szinte nulla az esélyed, hogy nőd legyen

- a nőket mindig bizonytalanságban kell tartani, különben rád unnak és lelépnek

- romantikával manapság nem lehet menni semmire a nőknél

- a túlsúlyos férfiak nyugodtan mehetnek prostihoz(ha egyáltalán elvállalják őket), egyébként meg fogadják el, hogy számukra a nő egy idegen életforma és a közelükbe se menjenek

- nőként 25 éves kor felett már vénasszony vagy és lassacskán már végrendelkezhetsz

- ha egy kicsit is határozatlan vagy, egyetlen "ööö" kicsúszik a szádon, a párodnak azonnal búcsút inthetsz

És még lehetne sorolni. Ezeket a frázisokat annyiszor lehet itt olvasni, hogy egy idő után hajlamos vagy elhinni, hogy ez a valóság. Nyilván nem véletlen, hogy ezeket a dolgokat ennyien leírják és biztos van is mögöttük valami realitás.

Ti nem éreztek így néha? Nem szokott titeket elbizonytalanítani néha az, amiket itt olvastok? Nem szokott meginogni a hitetek az emberekben, a párkapcsolatokban és úgy en bloc a világban?

Most lehet azzal jönni, hogy nem szabad komolyan venni ezt a kategóriát, vicc az egész. De ha nem veszem komolyan, akkor is annyi egybecsengést olvasok, hogy ez akkor is elbizonytalanít, ha poénosan próbálom venni a dolgokat. Mit gondoltok, mennyire áll összefüggésben ez a kategória a való élettel? Ti, akik már régóta itt vagytok: nem éreztek hozzám hasonlóan némi "agymosottságot"?