Hozzám miért nem illik senki?

Kérdező, túl komolyan veszed saját magadat meg az életet is. Holott, és ez a kérdésedből is nyilvánvaló, meg a többi hozzászólásodból is, nem vagy még egy kialakult személyiség.

Kérdező, én is hasonló helyzetben vagyok, nagyjából megfejtettem, hogy mi a valódi problémám, úgyhogy leírom, hátha segítek vele. Én személy szerint képtelen vagyok "ismerkedni", nem tudok felszínesen beszélgetni szinte ismeretlen emberekkel, nem tudok szerelmes lenni valakibe csak azért, mert jól néz ki és jól kijövök vele, nem tudom elképzelni, hogy ismeretlenül vagy felszínes ismeretség után randira menjek valakivel és két hét után el kelljen döntenem, hogy most akarok-e vele párkapcsolatot, vagy nem. Eddig mindig ilyen jellegű ismerkedésben volt részem és én is ugyanazt éreztem, amit te: egyik pasival sincs semmi közös bennünk, unalmasak voltak, nem volt miről beszélnünk, rövid úton lekoptattam őket. Amire rájöttem, az az, hogy csak úgy tudok elképzelni egy párkapcsolatot, ha előtte barátok voltunk vagy semleges környezetből ismertük egymást az illetővel. Ha valakit baráti szinten ismersz, akkor sokkal érdekesebbnek tűnik, mint ismeretlenül, mélyebben ismered a személyiségét, jobban megérted, megismered a múltját, a traumáit és ugyanígy mélyebben megismer ő is téged. Ilyen mély ismeretség mellett én rengeteg emberben találtam olyan tulajdonságokat, amiket érdekesnek és értékesnek tartottam és simán el tudtam volna képzelni párkapcsolatot több férfi ismerőssel is, hiába voltak teljesen különbözőek személyiségre és kinézetre is.